Búsbach Péter: Az utolsó öt év (Tisza-Szapáry-Wekerle) - Parlamenti visszaemlékezések (Budapest, 1895)
A Tisza-kormány végnapjai
3 Az ellenzék rendkívüli erőfeszítéseket tett e férfiú megbuktatására, de mindig véres fővel kellett visszavonulnia. Ez az ember megingathatatlannak látszott miniszterelnöki székében. Ez az ellenzéket elkeserítette. A világtörténelem kevés példát mutat arra, hogy egy ember az ügyek élén 14—15 évig képes legyen kitartanis e kitartást Tisza Kálmán épen Magyarországon volt képes tanúsítani. Azonban 1889-ben a véderőjavaslat fellázította ez államférfia ellen az egész országot. Egyes rendelkezései e javaslatnak mélyen belenyúltak a családi életbe és felizgatták a szülők szenvedélyeit; másrészt az annyira féltett nemzeti nyelv veszélyezettsége miatt perkorreskálta azt a nemzet túlnyomó része; egy harmadik kifogás pedig magának a parlament jogkörének, az ijaeict megszavazási jognak megcsorbítási kísérletét vetette szemére a törvényjavaslatnak. Mind a három ellenvetés mélyen lehatott a nemzet minden rétegébe. Nem célunk ez alkalommal kutatni, hogy mennyiben volt és mennyiben nem volt igaza a közvéleménynek, csak ama tényt konstatáljuk, hogy az egész nemzet Tisza ellen fordult. Mindjárt kezdetben saját pártjában emelkedtek hangok a törvényjavaslat ezen lényeges elvei ellen, azonban Tisza ezeket visszautasította. És a szigorú fegyelemhez szokott pártban elhallgattak a dissidensek és legfelebb otthon duzzogtak. Alig egy vagy két ember hagyta el a pártot.*