Falk Miksa: Széchenyi István gróf és kora (Pest, 1868)

Falk Miksa: Bevezetés

megindulás nélkül nem bírom kiejteni, hanem elfogadtam azon okból is, mert így alkalmat nyertem az essayista ártatlannak látszó jelmezében megismertetni a németekkel a magyar liberális párt természetét, sok évi küzdelmeit és végczéljait — oly idő­ben, midőn a Schmerling-Forgách­­féle kormány atyailag gondoskodott arról, hogy az ő rend­szere feletti „csendes elragadtatás“ semmiféle hazafias emotiók által ne zavartassák. Ezen szerény kísérletem, úgy látszik, nem volt minden hatás nélkül főleg azon magas körökre, melyek a Revue közönségének zömét szolgáltatják. A szerkesztő ennek kö­vetkeztében azon eszmével állott elő, egészítsem ki Szalay életrajzát mintegy trilógiává, azaz írjam meg hasonló módon egy „conservativ“ államférfi életét és működését, aztán pe­dig azét, a­ki a két nagy párt közt állott és úgyszólván egy maga képezte a maga pártját — Széchenyi Istvánét. Az eszme szép, de a trilógia alkalmasint befejezetlen fog maradni. A „conservativ“ államférfi nem fog megh­atni, legalább én általam nem; bízom ezt másokra, a­kik az ó­­conservativ párt érdemeit nálamnál jobban tudják mél­tányolni. Hanem Széchenyi — ez más! Ez egyike azon nagy­szerű tárgyaknak, melyeknek vonzereje annyira ellenáll­­hatlan, hogy még saját erőnk elégtelenségének érzetét is legyőzi. Fokozta e vonzerőt — hadd valljam meg őszintén — egy kis nemzeti hiúság is. A mi nagy embereinkről külföl­dön azt szokták tartani, hogy csak aránylag na­gyok. Nagyok, mert mi többiek kicsinyek vagyunk. Az ilyen ítélet nem igazságos ugyan, de megfogható és megbocsát­ható. A francia, a brit, a német nemzetiség századok óta biztos kikötőben ül, senki által nem veszélyezve és így senki­nek védelmére sem szorulva, biztos alapon, csendesen és nyugalmasan folytatja ott építési munkáját. Mit tesz az, ne-

Next