Rómer Flóris - Henszlmann Imre: Műrégészeti kalauz különös tekintettel Magyarországra 1-2. (Pest, 1866)
1. rész
ban található magyar és egyéb műemlékek, több százra menő, fametszvényeinek másolatait legszívesben át nem engedi, és így a különben igen nagy költséget tetemesen le nem szállítja. A munka, melyet „ Mű régészeti Kalauz“ össznév alatt indít az Archaeologiai Bizottmány, három részből álland; az első : a keresztény kor előtti régiségeket tárgyalván, a legkülönb barbár korszaki és római műemlékeket fejtegeti, főleg pedig kiemelendi azokat, melyek hazánkban is gyakran és szerteszét találtatnak. Ennek írásával én lettem megtisztelve. A második rész előadja: a keresztény, jelesen a középkori építészeti régiségeket, melyek ismertetésére Dr. Henszlmann Imre úr ajánlkozott; a harmadiknak tárgyai: a középkori egyházi műszobrászat és festészet, a keresztény symboika és a kisebb művészetek, és ezen részt Dr. Ipolyi Arnold egri kanonok úr fogja kidolgozni. Ezen kalauzszerű vázlatok csak előrajzait nyújtják ugyanannyi rendszeres kézikönyveknek, melyek bekövetkezendő kiadásai a régiségkedvelőknél nagyobb készültséget, tanulási vágyat és áldozatkészséget tételeznek föl. Adja a jó ég hazai műemlékeink megmentése tekintetéből, miszerint ezen dolgozataink, minél nagyobb olvasókörre találjanak, és a kiadásnak fő czélja a hazai műkincsek kutatása, megismerése és megőrzése, minél nagyobb kiterjedésben eléressék! Az első, engemet illető, részre nézve őszintén bevallom, hogy az eredetiség dicsőségéről szívesen lemondok, sőt inkább a végén felsorolom mindazon munkákat, melyeket e füzet kidolgozásánál felhasználtam. Érdemem egyedül az lesz, hogy lelkiismeretesen összegyűjtöm és honfiaink, feltételezett előképzettsége, igényei és ízlése szerint összeállítani mindazt, mit tanult embernek nem tudni szégyen; a mi hazánkban is gyakrabban előfordul, anélkül hogy eddig kellőleg méltatott volna; és miről előrelátólag föltettem, hogy nálunk élénk viszhangra fog találni; anélkül azonban, hogy tüzetesen megmondhatnám, hogy mit melyik szerzőben olvastam, melyik folyóirattól sajátítottam el, mert az idézendő munkákat annyiszor forgattam, oly huzamos ideig tanulmányoztam, hogy beléjük magamat mintegy beleéltem. A nem csekély fáradsággal, de még nagyobb időtöltéssel gyüjt