Várady Ferencz: Baranya multja és jelenje 2. (1897)

Őskor

Baranya vármegye földje hazánk egész területével egyetemben igen régi kultur­­terület, legrégibb művelődési viszonyai felől aránylag mégis hiányosak a rendelkezé­sünkre álló adatok. Nem mintha földre szűkölködnék őstörténelmi leletek­ben, melyek az e korral foglalkozók egyedüli támaszkodó pontjai az ős­műveltségi állapotok földerítésére irányuló kutatásaiban, hanem a nap­fényre került és megőrzött e nemű leletek szakszerű használhatósága csekély. Az ősrégészet, mely írott emlékekre nem támaszkodhat s kutatásai­ban egyedül az emberi művelődés által hátrahagyott néma emlékek pon­tos és részletes megfigyelésére van utalva, egészen tapasztalati tudomány; módszere a természettudományi módszer, melyben a „quis, quid, ubi, quibus auxiliis, cur, quomodo, quando“ elsőrangú fontossággal bir; jelen­tékenyen meg van kötve tehát a keze, ha pusztán csak leletek állanak rendelkezésére, a­nélkül, hogy mindama körülmények pontos és részletes följegyzése is megtörtént volna, a­melyek közt az illető leletek napfényre jöttek. Megyénk leleteinél — sajnos — ezek a följegyzések csak legrit­kább esetben történtek meg, a­mi nem csoda, ha tekintetbe veszszük, hogy a leletek legtöbb esetben tudatlan emberek kezeibe esnek. Annál nagyobb hálával tartozunk azoknak, a­kik legalább a tudomásukra esett leleteket megmentették, mert nekik köszönhetjük, hogy ma ha nem lát­hatunk is teljes világosságot megyénk területének őstörténetében, teljes sötétségben még­se maradtunk. Lelet­statisztikánkban nem fogunk elfelejtkezni egyiknek nevéről sem;­­ mennyire tőlünk fellett, utána jártunk valamennyinek, itt azon­ban forrásainkról akarván beszámolni, el nem mulaszthatjuk, hogy két gyűjtőt külön is ki ne emeljünk. Oskor

Next