Rómer Ferencz Flóris: Régi falképek Magyarországon (Budapest, 1874)
Előszó
ELŐSZÓ. Amint ezen munka szerény czime mondja, e kötet Magyarországnak régi falfestményeit tárgyalja, úgy, a mint ezeket eddig saját tanulmányozásaimból ismerem, vagy mint mások fürkészései után tudomásomra jutottak. Ha Ipolyi 1864-ben, „A középkori festészet emlékeiből“ czimű munkája 6. lapján joggal azt mondhatta: „a tárgy még nem ért meg“, mondhatná azt tíz év után, mai napon is. Igaz ugyan, hogy az alaposan írt, s épen ezen művészeti ágról általános ismeretet terjesztő értekezésében mintegy 30-féle festményt képes minden szorgalma, tett utazásai, és terjedt levelezése mellett elősorolni, míg jelenleg már háromszor annyinál több festményt vagy festménynyomokat ismerünk; mindazonáltal az első részben tárgyalt, összetartozó kódcsoportokon kívül alig vagyok képes a többiről olyan átnézetet nyújtani, mely különböző vidékeken, és különféle századokban tiszta fogalmat nyújtván, ellenvetés nélküli szabályokat felállítani megengedne; szóval a magyar festészetet, mint tudományos alapot leíró bevégzett szerves egészet elénk állítana. ()ha annak főleg az, hogy még azon festményekről, melyeket tényleg leírunk, sem rendelkezhetünk szakértőleg, lelkiismeretesen, styl szerint készített színes másolatokkal, melyeket egy helyen és kényünk-kedvünk szerint tanulmányozni és összehasonlítani lehetne. — Míg odáig nem jutunk, hogy annyi költségünk legyen, miszerint az országos bizottság ilyen anyaggal rendelkezzék, a „magyar festészettől“ olyan munkát ne várjunk, mint amilyeneket más művelt nemzetek, igaz, hogy sok anyagi áldozattal, de mégis bírnak.