Karcsu Antal Arzén (szerk.): A római pápák történelme Sz. Pétertől korunkig 6. (Pest, 1871)
178. III. Incze 1198–1296
tionis“ czímű híres művét, melyben a világ nagyainak szomorú sorsát oly meghatóan rajzolta. III. Coelestin, mint említettük, január 8-kán kimúlván, Lothár a többi kardinálokkal együtt a lateráni egyházba ment, hogy az elhunyt pápáért a halottas-ünnepélyt megtartsák. Ekkor Rómában, Lotháron kívül, 23 kardinál volt jelen. A törvény szerint a pápa halála utáni napon kellett volna a gyászmisét tartani s a harmadikon gyülekezni egybe választásra. De a kor viszonyai s körülményei e szabálytól most eltérést parancsoltak, s azért a kardinálok a Scarus lejtőjén a kolostorban még III. Coelestin halálnapján egybegyülekeztek. Itt a közelben tartózkodó németek daczára is a választásról szabadon, háborítatlanul tanakodhattak. Erre a kardinálok elbocsátván kiséretöket, a vérnélküli áldozat bemutatása közben, kérték a Szentjelket, hogy őket segítő malasztjával támogassa. Azután a választás módját határozták meg s az alázatosság jeléül földre borultak, majd felkelvén, egymást a békecsókkal illették s egy közülök társait a választók kötelmeire emlékeztette. A szavazatok közül több Calonka János s Octavián kardinálokra estek. De mindkettő alkalmatosbnak talált Lothár kardinált, ki is erre egyhangúlag pápává választatott. Hogy osztatlan érzülettel, szavazat s akarattal szemeltetett ki, ezt egy levele is bizonyítja, melyben a választók szép egyetértését emeli ki. Ekkor Lothár 37-dik évében volt. A kereszténység bámulta e választást, melyet a választott vonakodott elfogadni. De a kardinálok az ő csengését s könyeit tekintetbe nem véve, tudtul adták a templomon kívül várakozó római papságnak s népnek, hogy ő tartatik legméltóbbnak sz. Péter székére. Erre roppant örömrivalgás törte be a léget, s a kardinálok, papság meg a nép a választottat a város és világ legfőbb egyházába, a laterániba kisérte. Hol a „ Téged Isten dicsérünk“ zengedezése közben a főoltárhoz vonult, hogy az Örökkévalóhoz segélyért esedezzék. Azután a kardinálok által a pápai trónra helyeztetett, kik a választottnak lábaihoz borultak s tőle békecsókot nyertek. A szertartások végeztével sz. Lőrincz bazilikájába vonult a menet, hol a választott egy általa emeltetett oltárnál huzamosb imába merült. Innét a pápai teremekbe lépett s nemsokára a diszlakomához ült. Lothár még csak szerpap volt, s