Vass Bertalan: Horvát István életrajza (Budapest, 1895)
Bevezetés
BEVEZETÉS. Mióta lord Bacon a tudós világ figyelmét a természettudományok felé fordította s az ismeretszerzés alapjául az inductiót, a tapasztalást tette; mióta Des Cartes a tudományos kutatás egyedüli útjául a realisztikus eljárást jelölte ki s Kant kriticizmusával a gondolkodó ész előtt egész új országot nyitott meg, azóta az európai nemzetek képe egészen átalakult. Elenyésztek a régi formák, megszűntek a hagyományos nézetek. A nemzetek egymásután kibontakoztak a középkori intézmények kötelékeiből. Az általános emberiesség helyét a nemzetiségi érzelem foglalja el, a klasszicizmus helyébe realizmus lép. A feudális viszonyokra demokratikus törekvések következnek. A theoria a praxisnak, a tapasztalásnak engedi át jogait. Az új szellem szakadatlan és szokatlan mérvű küzdelemmel száll szembe a fennálló alappal. A cseh vallásáért, a németalföldi függetlenségéért, az angol jövő nagyságáért, a franczia európai uralomért, a magyar — a maroknyi magyar nép nemzetiségéért harczol a kétségbeesés fegyverével. Beláthatlan a harcz tere. A Balti tengertől egész a Bosporusig hullámzanak az új szellem zsoldjába szegődött fegyveres csapatok. Hasonló képet nyújt a szellem országa. A régi iránynyal szakítani kell. A gondolkodás kezdi összetörni békéit, az emberi ész magasabb régióba száll. A századról századra szállott tételek szigorú bírálat alá vétetnek. A scholasticusok szőrszálhasogató vitáitól elfordul az VASS : noirvÁT életrajza.1