Takáts Sándor: Péteri Takáts József (Budapest, 1890)

I. Bevezetés

I. 1821. május ötödikén fényes halotti menet vonult a kies vidéken fekvő mindszenti puszta felé, hogy a lombos fák alatt álló, ősi családi sírboltba helyezze a magyar irodalom egyik sze­rény, de lelkes és áldozni tudó munkáját, Győr megye főjegyzőjét, a veszprémi káptalan volt jószágigazgatóját és ügyészét. A virá­gokkal borított koporsónál hazánk legjelesebb írói sírtak baráti kényeket, s midőn a halotti ének utolsó szava is elhangzott, Kisfaludy Sándor, Pázmándi Horváth Endre, Pápay Sámuel és Fejér György ott a szent helyen határozták el, hogy a meghalt írónak érdemeihez méltó emléket állítanak. Azóta az éveknek hosszú sora múlt el, de az egykor ünnepelt író, a hőn szerető barát és az annyit áldozott meczénás emléke hiába várta meg­örökítését a megbízott Fejér Györgytől. Elmaradt az! A hűlt kebel nem lelkesítő többé társait, a baráti szeretet, elvesztvén éltető, tü­zét, egészen kialudt s a mozgalmas idők zavaraiban nem gondolt többé senki arra, ki valamikor ezreket áldozott a magyar irodalom javára, s ki oly tűzzel védte az égő szeretettel szeretett magyar nyelvet I­lléval nem volt látnok, nem látott a jövőbe ; szavai,­­— hogy „cs ivó emléke örökké élni fog a nemzet szivében“ nem teljesültek be ! Ma már feledve van neve, feledve munkás­sága és törekvése. De h­át így szokott ez történni; a szerény és csendes mun­kásnak, ki bírt, dicsőséget nem keresve dolgozik, ki nem hangoz­tatja, nem kiáltja ki: íme mit tevék, mennyit fáradtam, feledés szokott a bére lenni. Ki ismeri ma már Péteri Takáts Józsefet, az Erkölcsi Oktatások nemes gondolkozású szerzőjét, a Költeményes Munkák költői illetségű íróját, Kisfaludy Sándor első lelkesítőjét ? Ki tudja, hogy Himfy szerelmeinek, a Regéknek, az első magyar irodalomtörténetnek, Virág költeményeinek névtelen kiadója Takáts 1*

Next