Szádeczky Lajos: Báthori Zsigmondné Mária Krisztierna (Budapest, 1883)

I. A lakodalom

BÁTHOUT ZSIGMONDNÉ. B De a politikai érdekek szava nem fojthatta el az anyai szív hő szeretetét, az a rideg politika úgy is megkövetelte már eddig is Mária főherczegnőtől áldozatát, midőn egyik leányát Annát kiragadta ölelő karjaiból, hogy általa Lengyelországot, melynek királynéjává lön, közelebb hozza a birodalomhoz. Most még ő is, a lengyel királyné, szót emelt édesanyjánál, hogy ne áldozza fel testvérét, ne adja Báthori Zsigmondnak. Valóban Mária főher­­czegnő sehogy sem tudott belenyugodni, hogy kelljen neki »olyan kedves és engedelmes gyermeket« egy oly távoli veszélyes országba elbocsátani, — a lengyel királyné is határozottan ellene volt e házasságnak; de az édesanya és testvér kérő szavai nem juthattak a császár pánczélozott szívéhez s végtére is hozzá kellett szokniok a gondolathoz, hogy a politikai érdekek kérlelhetetlen parancsával szemben az anyai és testvéri szív magába fojtsa sóhaját. Ahoz azonban szilárdan ragaszkodott az özvegy főherczegnő, hogy leányai között választást nem enged: vegyék azt a melyi­ket adják, nem tanácsos szokásba hozni, hogy a főherczegnők között válogassanak. Ez felelet volt a császárnak, de felelet volt egyszersmind Zsigmondnak is, a­ki már előbb (1594. őszén) kérte a főherczegnőt, küldené el neki két idősebb leányának arczképét, hogy választhasson közöttük, a­mit akkor a főherczegnő azzal ütött el, hogy a császár híve és tudta nélkül kérését nem telje­sítheti. De most a császár-király közbelépése által egyengetve volt az út az erdélyi követség előtt Prágából G­ráczba. A főherczegnő nem minden aggály nélkül nézett a követ­ség érkezése elébe. Az udvarhoz, különösen az egyik titkostanácsos­hoz Rumpfhoz írott leveleiben mindig van mivel tépelődnie. Elle­nére van, hogy az erdélyi követek mindannyian Gráczba menjenek, mert sokba kerül illő ellátásuk, elég volna, ha csak az előbb­­kelőek jelennének meg ott. Majd a lakodalomra kitűzendő rövid terminus ellen kel ki, mert az erdélyiek Szent-G­yörgy napra szerették volna tenni a lakodalmat. Leánya nincs felkészítve, illő ruhája sincs, nemhogy egyebe volna készen s a mi legfőbb, nincs egyetlen egy asszonyszemély sem az udvarnál, a ki vele mehetne. Úgy látszik, Mária főherczegnő eleinte úgy gondolkozott, hogy ha a roszát nem távoztathatja is el végkép, legalább elodázza amed­dig lehet. Csak nem barátkozhatott meg a gondolattal, hogy leányát egy távol veszélyes országba küldje, hová azelőtt még osztrák főherczegnő be nem tette lábát, bántotta az is, hogy leánya felől, mint valami hitvány árú felől úgy rendelkeznek s úgy akarják küldeni »mint valami rosz személyt.« Felizgatott phantásiája bizonyára méginkább nagyítva látott mindent. Erdély­nek történeti okokból nem lehetett valami jó híre az udvarnál, Báthori Zsigmondnak magának sem különben. Mária főherczegnő

Next