Concha Győző: Pulszky Ferencz. Élet- és jellemrajz (Budapest, 1903)

a M­AGYARORSZÁG újjászületésének nagy harczosa, Deák­nak, Kossuthnak kor- és munkatársa, a hazáért hosszú ló száműzetést szenvedett hazafi, a magyar művelődés legegyetemesb tehetségű munkása, a szellemes író, a kitűnő tudós. Akadémiánknak 60 éven át, utolsó lehelletéig lankadatlan buzgalom tagja, alelnöke mai ünneplésünk tárgya. A legegyszerűbb ember jellemrajzát csak úgy alkothatni meg, ha az akadályokat, melyekkel megküzdenie kellett, az esz­közöket, melyekkel rendelkezett s azt az erőt számba vesszük, melyet fölöttük kifejteni bírt. Mentül rendkívülibb, sajátságosabb az ember ereje, mentül nagyobbak az akadályok, mentül sokfélébbek az eszközök, a­melyekből az ember szellemi képe alakul, annál szükségesebb az egymást ellensúlyozó tényezőknek oly pontról tekintése, a­honnét mindannyi kivehető ugyan, de a döntő az előtérbe jut. A rendkívüli tehetségek, melyekkel Pulszky Ferencz föl­ruházva volt, a czéljai elé gördülő akadályok nagysága, viszont a rendelkezésére álló eszközök sokfélesége, mely életkörülményei­nek rendkívüli változatosságából eredt, csak azáltal válnak ért­hetővé, a róluk rajzolt kép valóvá és hűvé, Pulszky Ferencz jellemét, jelentőségét visszaadóvá, ha őket a magyar renais­­sance-al kapcsoljuk egybe. Pulszky Ferencz rendkívüli ember volt tehetségeinek, ózdi­jainak, életkörülményeinek a rendes mértéket meghaladó méretei következtében, a­kit már ennélfogva sem lehet az emberinek rendes mértékével mérni; de még inkább azzá lett annak következtében, hogy élete a magyar renaissance idejére esett. Pulszky Ferencz a magyar renaissance legsajátosabb ki­fejezése, ekkori közéletünknek legeredetibb alakja, a­ki egyéni­

Next