Sebestyén Gyula: Zrinyi Miklós a szigetvári hős (Budapest, 1896)
Előszó a második kiadáshoz
5 néhány szám van e sorompók vámőreihez, kiket az irodalomban kritikusoknak neveznek. Portékámról ők bizonyára számot kérnek s kiveszik belőle a maguk illendő vámját. Őszinte vallomást teszek, mert távol van tőlem, hogy tilos dolgot csempészszek át az ő birodalmukba. Ami én tőlem van, az az enyém, amit mástól vettem át, azt bejelentem. Kis könyvem megírásában Salamon Ferenczet követtem ; akarva nem akarva sem cselekedhettem volna egyébképen. «Az első Zrínyiek» tanulmánya annyira kimeríti a tárgyat részleteiben, hogy újat alig toldhattam hozzá. Azonban Salamon Ferencz nyomán fölkerestem mindenütt magukat a forrásokat s ezekből merítve, hősöm tetteit, jellemét a saját eszemjárása szerint s nem mások tekintélyére támaszkodva ítéltem meg. Ezért van, hogy az « Az első Zrínyiek» szerzőjével nem értek mindenben egyet. De azért, ha a közönség oly élvezettel és haszonnal fogja kis könyvemet olvasni, a mily nagy tiszteletem s hódolatom kitűnő történetírónk iránt, fáradságom busásan meg lesz jutalmazva. Ozora, 1877 augusztus 3. ELŐSZÓ A MÁSODIK KIADÁSHOZ. E munkát tizennyolcz évvel ezelőtt írtam s eredetileg tanárvizsgálati dolgozatom volt. Nem készült a nagyközönség számára, de a második kiadás szüksége azt bizonyítja, hogy ennek körében is jó fogadásra talált. Ma