Sebestyén Gyula: Zrinyi Miklós a szigetvári hős (Budapest, 1896)

Előszó a második kiadáshoz

5 néhány szám van e sorompók vámőreihez, kiket az iroda­lomban kritikusoknak neveznek. Portékámról ők bizo­nyára számot kérnek s kiveszik belőle a maguk illendő vámját. Őszinte vallomást teszek, mert távol van tőlem, hogy tilos dolgot csempészszek át az ő birodalmukba. A­mi én tőlem van, az az enyém, a­mit mástól vettem át, azt bejelentem. Kis könyvem megírásában Salamon Ferenczet követ­tem ; akarva nem akarva sem cselekedhettem volna egyéb­­képen. «Az első Zrínyiek» tanulmánya annyira kimeríti a tárgyat részleteiben, hogy újat alig toldhattam hozzá. Azonban Salamon Ferencz nyomán fölkerestem minde­nütt magukat a forrásokat s ezekből merítve, hősöm tet­teit, jellemét a saját eszemjárása szerint s nem mások tekintélyére támaszkodva ítéltem meg. Ezért van, h­ogy az « Az első Zrínyiek» szerzőjével nem értek mindenben egyet. De azért, ha a közönség oly élvezettel és haszonnal fogja kis könyvemet olvasni, a mily nagy tiszteletem s hódolatom kitűnő történetírónk iránt, fáradságom busá­san meg lesz jutalmazva. Ozora, 1877 augusztus 3. ELŐSZÓ A MÁSODIK KIADÁSHOZ. E munkát tizennyolcz évvel ezelőtt írtam s eredeti­leg tanárvizsgálati dolgozatom volt. Nem készült a nagy­­közönség számára, de a második kiadás szüksége azt bizonyítja, hogy ennek körében is jó fogadásra talált. Ma

Next