Bohdaneczky Imre: Magyarország pénz- és sulyviszonyai az Anjouk alatt (Budapest, 1907)
Általános áttekintés
Általános áttekintés: Károly király trónralépte alkalmával a magyar pénzügy terén valósággal „tabula rasát“ talált. Egységes eljárás a pénz terén nem volt. A számítási alap (a márka) csak látszólag egységes; tényleg itt a legnagyobb önkényességgel találkozunk. Már az Árpádok alatt is megvan a márka, mely korunkban is végig húzódik. A márka nem tényleges forgalomban levő kivett pénz, hanem csak számítási mód, pénzmennyiség, vagy pedig egy bizonyos súly. Eszerint meg kell különböztetni a számítási márkát x) (marca numeralis) és súlymárkát* 2 3 * * * *) (marca ponderalis). Az előbbit akkor használják, ha valamely ügyletet vert pénzben bonyolítanak lel), az utóbbit akkor, ha a fizetség veretlen ércben (ezüst, arany) történika). Azonban a márkában lévő apró ezüst pénzeket (obolus, dénár, garas) legtöbbször nem számolták, hanem egyszerűen csak lemérték Károly király 1342-iki decretuma 6. §-ban olvassuk ezt: „Ennélfogva annak a meggátlására, hogy a kereskedők és más városok, vagy akár a polgárok és idegenek is, — gonosz szokásukhoz képest és csalárdságból — kamaráink ezidei, tavalyi, harmad és negyedévi pénzeinknek súlyosabb denárait ki ne választhassák vagy levágással meg ne kissebbithessék : parancsoljuk, hogy minden városban és közhelyen egy súlymértékeivel ellátott mérleg álljon készen és legyen kéznél."8) *) „. . . septuaginta marcas in grassis boemicalibus, vel latis Viennensibus aut banalibus nunc currentibus ad numerum Budensem . . .“ (Nagy: An, Ok. Π. k. 391. 1. 347 drb.) 2) „. . . . pro centum marcis argenti ponderis Budensís . . (Nagy i. m. II. k. 610. I.) 3) . . Propter quod volumus et committimus, ut in cunctis civitatibus et locis publicis statera cum suis ponderibus semper habeatur et servetur: ad evitandum, quod mercatores et alii forenses, aut etiam quincunque ex civibus eorum iuxta abusivam eorum consuetudinem et fraudem, graviores donarios ipsius monete camerarum nostrarum praesentes, praeteriti, tertii et quarti (anni) non possint eligere vel diminuere per incissiones.“ (Fejer: Cod. Dipl. VIII, T. 4 V. 560—76 lp és Magyar Döntvénytár 150—63 lp.)