Dóczy József (szerk.): Európa tekíntete jelenvaló természeti, míveleti, és kormányi állapotjában 9. (Bécs, 1830)
Elő-Szó
nem halgattam, a’ hol mit emlékezetre méltónak bizonyossan tudhaltam. Hogy továbbá Mindenek kívánságának, és ízlésének őszinte igyekezetem meg feleljen, arról tsak álmodozni is oktalanság volna. A’ mit ígértem elejéntén , annak ugyan eleget tenni Lelki ismeretem szerint törekettem eleget. Hatalám itt amott ki hajóit is kaszám a’ föld leirati határból, úgy vigyáztam, hogy senki tulajdonának valódi sérelmet az ne okozzon. A’ hol pedig ollyas kivánk ötlök vagy nem tökélletessen, vagy éppen nem találtatnak a’ rajzolatokban, legyen el hitetve a’ T. Olvasó , hogy az nem elegendő ok nélkül történt. Azt sem véltem volna, ha tsak a’ fáradságos tapasztalás nem taníttana, hogy a’ Magyar Birodalmakról még tökélletes föld le írást lelni ne lehessen; a’ mit értek az egyes tartományokra tekintve; azonban mind ezekről is tökélletes rajzolatot, a’ jelen való helyheztetésekre nézve, mind eddig nem találhattam. Ezen tzélra én minden fáradságot kész volnék fel áldozni, ha arra költséges tehetséggel bírnék; vagy leg alább tudnám, hogy TT. Alá irtt Segédek ezen szándékomra el juttatnának; mivel a’ hasonló tárgyat utazások, és szemfüles visgállások nélkül lehetetlen el érni. Ira Tekintetet érdemel e’ készségem, a’ TT. Olvasói ezen munkának leg böltsebben meg ítélhetik. Többnyire a’ Hiányokról engedelmet kérvén, fáradságomnak ezen leg betsesebb részét azoknak ajánlom, a’ kik Ilonnokat úgy szerelik, mint Én.