Ballagi Aladár: Kecskeméti W. Péter ötvöskönyve (Budapest, 1884)
Bevezetés
hogy a magyar ember arany-ezüst házi szereire, lószerszámra, drágaköves fegyvereire s egyéb «köves marhára» még többet költött mint testi ruhájára. Egyébként a magyar díszruha sem lehetett el ötvös munka nélkül; csat, boglár, gombok, ötvösműhelyből kerülnek a dolmányra. Az egymással vetélkedő mindkét religió, egyházi szentedényekkel , a közszokás, mely értékes ajándéktárgyul mindenkor kupát vagy serleget osztogat , ezek készíttetésével segíté elő az ötvösséget. Szóval a XVII. század, a föld minden javainak szabadalmazott birtokosainál szükségessé tette a fényűzést, s ezzel nélkülözhetlenné az ötvöst. Innen magyarázható, hogy e korban nincs az országban valamire való város, hol ötvös-czéh ne volna. Sőt igen gyakran találkozunk «kontár helyen» vagy «széketlen helyen mívelő» s «várbeli» ötvösökkel is, kik alatt egyes főurak udvari ötvösei értendők, így pl. a gróf Csáky család kassai levéltárában máig őriztetik egy szerződés az 1630-as évekből, melyben Kolozsvári Lugosy Mihály szendrői ötvös hite alatt fogadja, hogy igazán és híven szolgálja «Csáky István uramat . Nagyságát — úgymond — nem egy sem két esztendeig, hanem valameddig ő Nagysága kívánja az én mesterségem szerint való munkámat, úgy mint az ötvös mívemet ő Nagysága kedveli.» A XVII. század fényűző légkörében úgy érzik magukat ötvöseink, mint a hal a vízben. Meggazdagodnak s befolyásra tesznek szert. Ez időben nincs ugyan már köztük alispán vagy várkapitány, mint volt az Anjouk korában ; azonban ha nem is lépnek ki rendjük, a polgári rend sorából, ott legalább mind vagyonukra, mind állásukra nézve, határozottan a legelsők. Az úrnapi körmeneten a legrégibb czéhek előtt lépdelnek, s tagjai nagy szerepet visznek a városi közéletben. Nem csoda ha ő nagy jóllétekben elbizakodva, fennhéjázásuk szinte közmondásossá válik, s mint «kevély ötvösökről» gajdol róluk a hegedős. Úgy látom annál nagyobb volt az ötvösök befolyása, minél nagyobb és gazdagabb volt a város, melyben laktak. Főkép oly helyeken, mint Szeben és Kassa, hol időnkint a város által 3 Róbert Károly oklevele, dd. 1331. : «Magister Petrus, Filius Simonis de Senis dictus, & fidelis aurilaber noster, Viceque Comes & Castellanus Scepusiensis.» Wagner : Analecta Scepusit. Viennae, 1774. I. 131., 132. + «zu allen Zeithen unwädersprechlich den Rang u. Vorzug haben». A budai ötvösök czéhlevele, 1696-ból. Art. 25. Az egyetemi könyvtár kézirattárában.