Szamota István: Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten 1054-1717 (Budapest, 1891)

Előszó

ELŐSZÓ. A régi útleírások elsőrangú föld- és néprajzi kútforrások, de nem csekélyebb fontossággal bír­nak művelődéstörténeti szempontból is. A családi-, egyházi- és közéletre vonatkozólag számos oly adatot találhatunk bennök, melyek semmiféle krónikában vagy más ehhez hasonló művekben föl nem lelhetők. A különféle népviseletekre, la­kodalmi és temetkezési szokásokra, iparra, keres­kedelemre, bányászatra, mezőgazdaságra, stb.-re nézve pedig valóban kiapadhatatlan kincses­­bányáknak nevezhetők. A történelmi és politikai vonatkozású részleteket mindenütt lehetőleg el­­mellőztem, mivel ezekre nézve számtalan munka forog közkézen, de a magyarországi régi uta­zá­sokkal a magyar földrajzi és történelmi irodalom eddigelé még egyáltalában nem foglalkozott. Az útleírások temérdek számából minden kor­szakra, sőt csaknem minden századra nézve vá­logattam ki néhányat, még­pedig azokat, melyek 1*

Next