Szamota István: Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten 1054-1717 (Budapest, 1891)
Előszó
ELŐSZÓ. A régi útleírások elsőrangú föld- és néprajzi kútforrások, de nem csekélyebb fontossággal bírnak művelődéstörténeti szempontból is. A családi-, egyházi- és közéletre vonatkozólag számos oly adatot találhatunk bennök, melyek semmiféle krónikában vagy más ehhez hasonló művekben föl nem lelhetők. A különféle népviseletekre, lakodalmi és temetkezési szokásokra, iparra, kereskedelemre, bányászatra, mezőgazdaságra, stb.-re nézve pedig valóban kiapadhatatlan kincsesbányáknak nevezhetők. A történelmi és politikai vonatkozású részleteket mindenütt lehetőleg elmellőztem, mivel ezekre nézve számtalan munka forog közkézen, de a magyarországi régi utazásokkal a magyar földrajzi és történelmi irodalom eddigelé még egyáltalában nem foglalkozott. Az útleírások temérdek számából minden korszakra, sőt csaknem minden századra nézve válogattam ki néhányat, mégpedig azokat, melyek 1*