Margalits Ede: Szerb történelmi repertorium 1. (Budapest, 1918)
Tartalom. Szerb évkönyvek (Srpski Letopisi 1825-1914)
ember 9-én halt meg, a szerb író nagy melegséggel és tisztelettel emlékezik meg róla és halálát a szerb nép gyásznapjának nevezi. Egyúttal közli a „Magyar tudományos gyűjtemény“ róla irt terjedelmes nekrológját. 211. A könyvek nagy drágasága a régi korban. (1832. 31 k. 149—150.) Kilenc példát hoz fel a régi kéziratok nagy értékéről. V. Miklós pápa sz. Máté evangéliumának egy héber kéziratáért 5000 aranyat adott. Az ősnyomtatványokról mondja, hogy Faust 1462-ben nyomtatott evangéliumának egy példánya 60 koronatallérba került. 212. Sztratimirovics Tivadar életrajza. (1833. 32 k. 18 15.) A család Bácsmegye régi nemes családja, nemessége kétségkívül 1712 előtti időből való, mert midőn a törökök Bácsmegye területéről kivonultak és a megye első restauratióját Baján 1716 február 12-én tartotta, Sztratimirovics Jánost bácsi szolgabiróvá választották; azzá csak nemessége alapján lehetett. Ennek fiai, István patriarcha és János, unokái pedig, Tivadar és György, ki 1848-ban nagy szerepet játszott. — Sztratimirovics Tivadar 1778-ban született Kulpinban, meghalt Dályán 1832 szept. 24-én. Jeles jogász volt, kitűnt a soorei perben is, melyet az ottani luteránusok és kálvinisták egymás ellen viseltek; a szerb irodalom maecenása volt, több munka az ő költségén jelent meg, így Leske műve is: Elenchus vocabulorum Europaeorum cumprimis Slavicorum Magyarici usus. Buda, 1825.“ Első neje kevermesi Tökölyi Józsefa, második neje báró Duka Ilona. Egy fia, Mladen, és három leánya volt. 213. Szerb ősnyomtatványok, serbulje, egyházi könyvek. (1833. 32 k. 18—33 l. 33 k. 29—56. 34 k. 29—33 l. Ismertetések főkép nyelvészeti szempontból: a zsumbereki és verai misekönyv 1519; a lipovai, báni, ivanói, melencei, adonyi, vukovári, saroki és majsai oktoich 1537; a siklósi, báni, negoszlavicai ünnepi minei 1538; a bremeni és mohácsi imakönyv 1538; a mohácsi imakönyv 1570. — 1. A zsumberaki és verai misekönyv (Sluabenik) Velencében készült 1519-ben. Nyomdásza Pachomius szerzetes volt; az előszóban inti a papokat, hogy a szent misét istenfélően mondják el és imáikban emlékezzenek meg Bozsidár szerzetesről és érdemes nyomdászról. — 2. Az oktoidh 1537-ből (egyházi énekeskönyv) nyolc példányban van meg, legszebb az adonyi, vukovári, majsai példány. Nyomdásza Velencében Bozsidár szerzetes volt, ki útbaigazító előszót is írt a könyvhöz. A