Dongó Gyárfás Géza: A zempléni nemes hadak 1809-ben (Sátoraljaújhely, 1909)
A csendes békesség jegyében született 1809. esztendőnek véres háborúság lett sorsa az akkori Ausztria-Magyarországban. Már kora tavasszal, mint mondták „fecskeszárnyakon jött“ a támadható háborúság hire. És amiről csicsergett a hir, fájdalom, be is következett És elmondhatták akkor élt eleink, hogy a nekünk most száz éves esztendőnek „reggelén még tánco” estéjén már gyász.“ Mélységesen sötét gyász Magyarországban és egész Ausztriában. A két ország együtt vagy 50,000 vitéz fiának halálát siratta, kiket francia-olasz-bajor fegyverek küldöttek véres csataterekről a másvilágnak „hadak útjá“-ra. Azt mondják, még a gólyamadár is hamarább költözött el tőlünk 1809-nek az őszén, mint szokott elköltözni máskor. Talán azért úgy, mert előre megérezte a hadi veszedelmet, mint megérezte volt annak idején, még Attila király életében, az előre kiköltözött gólyacsalád Aquileia végveszedelmét. Az európai főhatalom leírásáért egymással hadba szállott két császár, I. I. Ferenc és Napóleon közül, egypár évnek gyors futamodása után most már negyedízben, újra emez lett a nyertes. A francia fehér sas kegyetlenül megtépázta újfent az osztrák kétfejű fekete sast. Ferenc császárnak saját kéjlakában, Schönbrunnban, diktálta Napóleon, 1809. okt. 14-én, a megalázó békét. Egyben pedig kérte és kapta Ferenc császár leányának,a szépséges Mária Lujza császári kir. hercegkisasszonynak kezét és hitvesi frigyét. Ez a békességkötés vetett véget — Regensburg (ápr. 19.), Aspern (máj. 21. és 22.), Győr (jún. 14.), Wagram(júl. 5. és 6.), és Znaim (júl. 12.) alatt vívott véres csaták után —va háborúskodásnak. Ezt a békekötést —Mária Lujza elvesztésén kívül — birodalmának és jövedelmének egyötöd részével vásárolta meg Ferenc császár. A sorsnak véghatározata így szólt: „Osztrák támadt— osztrák bánja!“