Haan Lajos: Békés-csaba mezővárosa hajdani és mostani állapotjáról, az ottani ev. ó templom százados ünnepe alkalmára (Nagyvárad, 1845)

ni: Csabának régibb történetei. Hogy e’ tájék már akkor, mikor a’ rómaiak Dácziát elfoglalták, tehát in. e. 100-dik észt. K.u. ismeretes és­ lakott volt, bizonyítják az itt talált római hamvvedrek és régi pénzek, mel­­lyek kivált a’ csabai, megyeri és kerekű­ határon gyakran kiásatnak; — valamint Priscus rhetor állítása szerént, Atillának tábora is e’ vidéken Tisza és Körös között állott, ’s a’ mint a’ mon­da, tartja, az ide nem messze eső Dom­begyházán van teste is arany, ezüst és vas koporsóban el­, temetve. Egyébiránt Csabának régi voltát elég­gé bizonyítják ezek: 1. A’ „ritus explorandae veritatis per in­dicium ferri candentis et aquae bullientis“ Bél által kiadott okirat egy helyütt azt mondja, hogy 1214—1235-kig némelly gyomai, nadányi, túri és csabai emberek N­yáradon ezen mód sze­­rént megítéltettek. 2. A’ pápai tized beszedési jegyzékében Bé­kés és Gyula 1333-dik évben, mint parochiák úgy említtetnek,’s hihető, hogy akkor már Csa­ba is, — mellynek t. i. már 1214-ben lakosai voltak, — parochia volt, minthogy különben is, a’ n.váradi deák szertartása névtárakban, mint e’ vidéken a’ legrégibb parochia úgy emlit­­tetik. Lásd Pray Hierarchia Hung, pars II. 3. Pray György „epistolae procerum regni Hungáriáé“ czímű munkájának ΪΙΙ—dik köt. 90­1. á’ gyulai várkapitánynak Magóchy Gáspárnak az akkori nádorhoz Nádasdy Tamáshoz, 1556- ban irtt illy tartalmú levele közöltetik: „Nemes ifju Abranfy Imre titkon a* jenei, János király

Next