Pintér Sándor: A palócokról népismertető tanulmány (Budapest, 1880)
Bevezetés
BEVEZETÉS. A „Századok“ 1875-ik évi IX-ik füzetében olvastam először Hunfalvy Pál „Magyarország ethnographiájá”-nak rövid ismertetését s mert az író, európaszerte ismert neve, a különben is irodalmunkban páratlanul álló mű értékességéről teljes kezességet nyújtott: siettem én is tulajdonommá tenni. Ez idő szerint negyedszer olvasom e nagy szorgalommal alkotott művet, de minél többször lapozgatom, annál inkább meggyőződéssé válik bennem azon föltevés, hogy a mi nagy tudományi szakembereink, az írott kútfők minden parányi részére kiterjesztetik ugyan éber figyelmüket, s azt minden izében... elemeire bontják, hogy a tárgyilagos igazságot megállapithassás, de azt a mi talán leglényegesebb volna, figyelemre nem méltatják. Nem érzem magamat hivatottnak arra, hogy Hunfalvy Pál idéztem munkáját bírálat tárgyává tegyem, de mégis elvárja tőlem minden olvasó, hogy ezen jegyzeteimnek bizonyos kitűzött céljuk legyen. Igenis van. Ámde e cél nem az ethnographia tudomány keretén belül, hanem a már közkincsesé vált e nagy mű mellett keres magának egy kis igénytelen helyet. Ismeretlenségbe törpült kicsiségem éppen nem riaszt vissza attól, hogy tapasztalat, megfigyelés és közvetlen tudás által szerzett ismereteimet föl ne jegyezzem; habár igaz, hogy én ezen ismeretem tőkésítésénél sem Ibn Dusthara, Nestorra, Constantinusra, sem más historiographusokra nem hivatkozom, de nem hivatkozom Schafarik, Miklosics és Palackira sem, mert ezen írók, amit a magyar nemzet bármelyik családtagjáról írtak, azt csak hallomásból, vagy hasonló alapon nyugvó művekből írták és jegyezték fel, mely följegyzések, az események mikénti lefolyására ugyan vethetnek némi halovány fényt, de a magyar nemzet ethnographiáját soha sem fogják megvilágosítani. De van mégis egy „cronica“ melyre hivatkozom, s ez maga az élő „nép“. A nép nem a „hedegesök és énekesek“ alakáról tudja azt, a miről több ezredéves mikéntiségéről életével tanúskodik, hanem maga adja az „énekesek és hedegősök“ alakára múlt és jelen eseményeinek tiszta igazságát.