Nagy József: A tótok otthonáról Árvamegyében (Alsókubin, 1891)
k emelkedését vagy hanyatlását“, mondja Jókai, koszorús költőnk, a Társaság alakuló gyűlésén elmondott üdvözlő beszédében. „Ha még kevés ideig habozunk, a civilisatio tengerének hullámai összecsapnak néphagyományaink fölött és menthetlenül örökké eltemetik a múlt megbecsülhetlen emlékeit“, mondja dr. Hermann Antal, a Társaság titkárja, ugyancsak az alakuló gyűlésen. Elhatároztam tehát magamat én is, hogy több éven át összegyűjtött adataim alapján megírom Árva megye népének néprajzát. Mennyiben végeztem helyes munkát, mennyiben hiányos még munkám, vagy mi van fölösleges, vagy talán ide nem illő : ennek elbírálását t. olvasóim ítéletére bízom. Ha egyáltalán jogos a tótokról néprajzot írni — és miért ne volna jogos ? — úgy nem csalatkozom, ha állítom, hogy jogos Árva megye külön néprajzát is összeállítani, mert épen e megye fekszik a tótok által lakott megyék között leginkább exponált helyen, hol a nép földrajzi fekvésénél és ebből kifolyó szegénységénél fogva leginkább megőrizte eredeti népiességét ; bár nem tagadható, hogy — mint mindenütt úgy itt is — ezen népiesség eredetiségéből mindinkább veszít, és tért ad a civilisatio rohamosan fejlődő művének. Tanulmányom megírásában arra törekedtem, hogy az érintett dolgok leírása megfeleljen a valóságnak, és senki se foghassa reám, hogy a jóakarat mellett nem a legnagyobb tárgyilagosság vezérelt munkám alatt. . Ily tudatban bocsátom szerény munkámat a n. é. közönség rendelkezésére. Egyszersmind a „Magyar Néprajzi Társaságinak, különösen dr. Hermann Antal titkár urnak, ki becses utasításaival támogatott és tanulmányom ügyében fáradozott. — továbbá dr. Czambel Samu urnak, a Társaság tót szakosztálya előadójának, aki munkámat a Társaság felolvasó ülésén ismertette és