Kővári László: Erdély történelme 3. (Pest, 1860)
Korrajz egy egykorútól
KORRAJZ EGY EGYKORÚTÓL. A mohácsi csatával történet-múzsánk képe elborul. A nemzeti nagyságérti diadalmas hadjáratok trónhelyreállítási küzdelmekké változnak. Magyarország megszűnt nagyhatalmasság lenni. A mohácsi csata elvesztése utat nyitott a töröknek, II. Lajos király eleste trónkövetlési igényt Ausztriának, s az éppen folyamatban levő polgári és egyházi reform forrongása kapát a külföldről ránk uszitott pártviszálynak. Két hatalmasság kereszttüze közé szorult a magyar... S éppen e nehéz időkben a nemzet minden rétege haldokló és születő eszmék bűvölete alatt állt: a népet addig járszalagon vezető olygarkia és papi uralom ingadozott; a nemzetet összetartó trón megürült... a múlt visszaállíthatlan rom, a jövő alaktalan reménynyé lön... Egy nagy kétely nyomott minden kedélyt... Az eddig hatalmas nemzet, melynek élén Etele, Árpád birodalmat alkotott, Nagy Lajos, Mátyás király félvilággal szembe szállt, bizodalmatlanságba esett önmaga iránt... S csoda-e, ha széles Európában csak az egy francziától támogatva, visszaemlékezett Etele birodalma végromlására. S elcsüggedve jövője felett, a nagy rész nem meré vagyonát kockázatra venni — a közért, nem életét a hazáért... ... És itt, a nemzeti lét végveszélye pontján kezdődik a kis, de az ábrándosságig lelkes Erdély hősies szerepe; kezdődik sajátsag története, melyben a mirmidonok hítvegés jelenetei újulnak meg. Itt e ponton emeli fel fejét, erdélyi tábor élén a férfi, kinek lelkesítő példája ezreknek adá vissza a magyar vér azon bátorságát, mely csüggedez ugyan néha, de meg nem törik. Itt nyílik meg sajátsag az erdélyi nemzeti fejdelmek Köv. Histór. III. köt. 1