Kővári László: Erdély történelme 3. (Pest, 1860)

Korrajz egy egykorútól

KORRAJZ EGY EGYKORÚTÓL. A mohácsi csatával történet-múzsánk képe elborul. A nem­zeti nagyságérti diadalmas hadjáratok­­ trónhelyreállítási küz­delmekké változnak. Magyarország megszűnt nagyhatalmasság lenni. A mohácsi csata elvesztése utat nyitott a töröknek, II. Lajos király eleste trónkövetlési igényt Ausztriának, s az éppen folyamatban levő polgári és egyházi reform forrongása kapát a külföldről ránk uszitott pártviszálynak. Két hatalmasság kereszttüze közé szorult a magyar... S éppen e nehéz időkben a nemzet minden rétege haldokló és születő eszmék bűvölete alatt állt: a népet addig járszala­­gon vezető olygarkia és papi uralom ingadozott; a nemzetet összetartó trón megürült... a múlt visszaállíthatlan rom, a jövő alaktalan reménynyé lön... Egy nagy kétely nyomott min­den kedélyt... Az eddig hatalmas nemzet, melynek élén Etele, Árpád birodalmat alkotott, Nagy Lajos, Mátyás király félvilág­gal szembe szállt, bizodalmatlanságba esett ön­maga iránt... S csoda-e, ha széles Európában csak az egy francziától tá­mogatva, visszaemlékezett Etele birodalma végromlására. S elcsüggedve jövője felett, a nagy rész nem meré vagyonát koc­kázatra venni — a közért, nem életét a hazáért... ... És itt, a nemzeti lét végveszélye pontján kezdődik a kis, de az ábrándosságig lelkes Erdély hősies szerepe; kezdődik sajátsag története, melyben a mirmidonok hítvegés jelenetei újulnak meg. Itt e ponton emeli fel fejét, erdélyi tábor élén a férfi, kinek lelkesítő példája ezreknek adá vissza a magyar vér azon bátorságát, mely csüggedez ugyan néha, de meg nem törik. Itt nyílik meg sajátsag az erdélyi nemzeti fejdelmek Köv. Histór. III. köt. 1

Next