Thim József: Szerbia története 3. (Nagybecskerek, 1892)
V. rész. A szerb szabadság-harczok - I. Karagyorgye vezérlete alatt
3 szegjék, ' mindazáltal ő maga egész más terveket forogatott elméjében. Ő a régi szerb birodalom nagyságának helyreállításán fáradozott. Még az 1804. év június havában egy emlékiratot nyújtott át Szamborszki protának, József nádor orosz nejének Pavlovna Alekszandra nagyherczegnő áldozárjának, ki éppen ekkor utazott Oroszországba, — azon megbízással, hogy juttassa azt az orosz kormány kezébe. * 2) Sztratimirovics patriarcha emlékiratában abból indul ki, hogy majdnem minden európai fejedelemnek vannak rokonfaju szövetségesei, akikre szükség esetén számolhat, csak az orosz uralkodók nem részesülnek ily szerencsében, kiknek nincsenek nyelvre, vallásra és rokonszenvre nézve rokonszövetségeseik, és az európai nemzetek által idegennek tekintetnek. Szerinte az eddigi orosz politika a görögökben véli természetes szövetségét megtalálni, kikre azonban nem számithatni, épugy mint a lengyelekre sem, előbbiek nemzetiségükhöz, utóbbiak katholikus vallásukhoz való ragaszkodásuk miatt. Csakis a szerb nép az, mely hitre és nemzetiségre közeli rokona az orosznak. „Nincs a föld kerekségén oly nép, — irja — mely annyi vonzódással és szeretettel viseltetik az oroszok és az orosz czárok iránt, mint a szerb. Nyelvre nézve egy az oroszszal, és reményüket Oroszországba helyezik. Váljon nem akadna mód, hogy az orosz czárok egy ily jó szláv nemzetről gondoskodjanak, annak politikai életét megszerezzék és szövetségesül tekintsék, hiszen a szerb nép mindenkor hű volt és szerette Oroszországot és az oroszokat.“ Felemlítvén továbbá mindazon szerbek által lakta országokat és tájakat, azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy a jelen körülmények közt a szerb népnek legalább a török járom alatt nyögő részét lehetne felszabadítani. Leghelyesebb módozatnak tartja, ha a túlparti szerbek a szultánnak bizonyos adót fizetnének; a Szerbiában élő törökök szabad vallás gyakorlata biztosíttatnék; az ekként alakult Szerbia függetlensége mondassák ki, a raguzai köztársaság *) Huj ΙΙοποβ, Cpöaja π Pycaja. I. 28. Kállay, I. 463. 2) Pycaiíí apxiiBb 3a 1808. Γ04. Ili —120. I. „HaupT BocnocraB.teiba hőbb cjaBeHo-cpncne Kpa.i,eBHHe*.1'