Bocsor István: Magyarország történelme különös tekintettel a jogfejlésre 1-2. (Pápa, 1861)
Előszó
kettőre irányultak egyedi fejlődése közben működései úgy annyira, hogy még akkor is, midőn a nyugoti világ uj vallásnak, líj jognak, uj műveltségnek, uj szellemnek esküdött zászlói alá, Magyarország keleti s nyugoti vegyületü jellegénél fogva átcsapván mintegy kelet megfeneklésébe keletről megtört, nyugatról hátramaradt, szomszédaitól elzsibbasztott életerejét leginkább csak amaz eszméknek ha másutt nem, legalább magában megvédésére fordította, mi szülte épen hanyatlási korszakát. Annyit azonban védharczaival elért, hogy ha függetlenségét a világ előtt elvesztette , s az új vallás teljes meggyökeredzését kivívni nem birta is, de a régi jogokat, az azokon nyugvó alkotmányos monarchiát, s ezekkel egybefüggőleg a Protestantismus töredékeit kelet kényuralma, nyűgat absolutismusa elnyomásától Európa keletén megmentette, az alapot hát hanyatlási korában is megőrizte, mellyen még megmaradt szabadságszelleme újabb időkben felszökkenvén ugrás nélkül tovább viheté korszerű fejlődését. Illy eszmelánczolatra építette szerző az események egybeállítását, a súlypontot — mivel a jogvédelem mindig legerősb oldala, s mondhatni életföltétele volt a nemzetnek — kiválólag a jogfejlődésre fektetvén. Mennyiben sükerült kísérlete ? a munka folyama megmutatja. Gyönge kezdet az, és darabos áttörés, mellyet járdabbá, erősebbé tenni avatottabb történészeink hivatása. A könyv egyúttal a jogtanulóknak kézi könyvül lévén szánva úgy van szerkesztve, hogy a sajátképemn történelemtől a jogtörténet, s a többi államelemek átnézete külön választatott, még pedig akképen, hogy a jogtörténet és közjog a tartalomban előadott szerkezettel külön egész képen is előadathatnak. A hosszasb előadást kivált a 3-dik korszakban részint a jogfejtésre fektetett túlsúly s a jogért vívott akkori hosszasb küzdelmek, ré