Bocsor István: Magyarország történelme különös tekintettel a jogfejlésre 5. (Pápa, 1865)
Harmadik szakasz. Az országnak a jog terén vitt önfentartási küzdelmei 1711-1848 - 98.§. A harmadik alkorszak vázlata, s jellege
koreszmék, és fejedelme erőszakos újításai részt hozóin nem rohannak nyakára. Heves küzdésre rázák ezek fel, mellynek erejével alkotmányát visszaállította, nemzetiségét fölélesztette, s az elmaradás tudatára jutott szellemét korszerű intézmények keresésére ébresztő. Nem olyan volt ugyan e fölébredés, melly működéseiben a világgal egyenlő lépést tartott volna, mert az elgyengült nemzet a hatalom irányában megmaradt régibb viszonyai miatt most is csak önfentartása védelmére lett szorítva; de a jog adta erkölcsi erővel legalább az eddigieket megtartotta, függetlenségét megmentette, nemzetiségét megőrizte, sőt ez úlkorszak vége felé a korszerűségek felkarolásával oly sebes haladásra szökkent fel, melly egészen új mederbe vezette át államélete folyamát. Belküzdelmei mellett uralkodó családja érdekében vívott harczai voltak kisléletének legfőbb mozzanatai. A Habsburgoknak I. i. a család tekintélye, birtokai, koronái megtartásáért nem csak régi vetélytársaik a Bourbonokkal s néha a Zoltánokkal, hanem hagyományos szellemüknél lógva a most felzúdult világosodási eszmékkel, és az ezeket Ausztria ellen intézve megkezdő Hohen-Zollernekvagy porosz királyokkal, s a továbbfejlesztő francziaforradalommal is örökös harczot kelle vinniük. A háborúk súlyosak voltak, Ausztriát sokszor enyészettel fenyegették, a német-római császárságot elporlasztották, s így a család egyik világszerű jelentőségét egészen megsemmítették. Joe a másik, a házi hatalom annál erősben lépett előtérbe. A Habsburgok utoljára győztesek maradván a német császárság romain örökös országaikból egy új birodalmat — az ausztriai császárságot — építettek, melly a megingatott tekintélyt és nagyhatalmi állást fényesen viszszaállította. A magyarok mind e háborúkban bűven ontották vérüket, híven adták vagyonukat, bűven áldozták fiaiktag