Horváth Mihály: Magyarország történelme 4. (Pest, 1871)
Tartalom
TIZENKETTEDIK KÖNYV. A nemzeti szakadás korszaka János és I. Ferdinánd ellenkirályok alatt. ELSŐ FEJEZET. Az ellenkirályok trónfoglalása. I. Miért epochalis a mohácsi ütközet? Bár Magyarország az egész kereszténységet s különösen Németországot is védte, ez által nem segítteték. Ferdinánd főherczeg is több erélyt fejtett ki a megürült trón elfoglalásában, mint előbb megsegítésében. A magyarok megnyerésére tett lépései. Szapolyay működései a királyság megszerzésében Mária királynénál, a tokaji gyűlésen. Mária tiltakozásai. A székesfehérvári gyűlés , Szapolyay királylyá választatása. A rendek végzései. János király követküldései Lengyelországba, Velenczébe, Rómába, Párisba. II. Ferdinánd nem hallgatván erőszakot javasló német tanácsosaira, ígéretekkel, vesztegetésekkel igyekszik elnyerni a királyságot. Frangepán Kristóf és Erdődy Simon Jánoshoz szegődik, de más 13 úrral Ferdinánd szerződést köt, melyben az ország jogait biztosítja. A pozsonyi országgyűlés őt királynak választja. Horvátország is őt, de Tótország Jánost ismeri el királyául. Ferdinánd Perényi koronaőrt magához édesgeti; az országot jogai függetlensége iránt ismét biztosítja; bejöttéig helytartóvá Mária királynét rendeli. Czerni Jován, III. Jánosnak hívei háborút tanácsolnak Ferdinánd ellen; de ő a külfejedelmek elismerésében s erkölcsi támogatásában bízik. Jozefics püspök követségi járata Velenczében, Rómában, Párisban. I. Ferencz franczia király viszonkövetsége. A bajor herczegek is János mellett nyilatkoznak. János első érintkezései a törökkel; követsége a birodalmi gyűlésbe Ferdinánd által elfogatik s visszautasíttatik. János 1527-ben Budán országgyűlést tart, mely ellenmond Ferdinánd királyságának, s más végzéseket alkot. Zsigmond király