Horváth Mihály: Magyarország történelme 7. (Budapest, 1873)
Tartalom
TARTALOM, TIZENNYOLCZADIK KÖNYV. A nemzeti kibékülés és meggyöngülés korszaka. ELSŐ FEJEZET. III. Károly országlata a pragmatica sanctióig. I. Visszapillantás a forradalmak korszakára. A szatmári békekötést Eleonóra özvegy császárné megerősíti, de néhány magyar úr mindenféle fondorlattal ki akarja játszani, mígnem a Spanyolországból megjött Károly azt ünnepélyesen megerősíti s kihirdetteti. A koronázó országgyűlés. Az előleges tanácskozmányokban szóba hozatik a nőági örökösödés, melyet a horvát rendek már elfogadtak , de viszhangra nem talál. A koronázás után új törvény alkottatok a királyvállaztás jogának feléledéséről az uralkodóház férfi ágának kihalta után. De a szatmári béke ellen hasztalan újítják meg fondorlataikat némely urak. Mialatt ezután a vallásügy felett folynak a viták, a terjedező mirigyhalál a rendeket szétoszlani kényszeríti. Károly 1713-ban a pragmatika sanctionak nevezett örökösödési törvényt családilag megalkotja. Az utrechti békét el nem fogadván, még egy ideig hadakozik Francziaországgal, de 1714-ben békét köt Rastadtban ; ezután ismét egybehívja a megszakadt országgyűlést. Pálfy Miklós nádorrá választatván, a viták most is a szatmári béke és a vallásügy felett folynak leghevesebben. A békekötés végre beczikkelyeztetik , de nem úgy mint Károlyi Sándor és Pálfy János kívánja. A vallás ügye sem a protestánsok kivánatai s a lelkiismereti szabadság igényei szerint intéztetik el a két új törv. czikkben. A jobbára reactionarius szellemű urak a felségsértés ügyében is súlyos törvényt alkotnak. Egy törvény az állandó hadsereget s hadiadót alapítja meg; más törvények a kormányszékek függetlenségét biztosítják.