Lázár Gyula: Az ozmán uralom története Europában 1. (Budapest, 1877)
ELŐSZÓ. Hazánkban a történettudomány egész a legújabb időkig csak egy irányban örvendett nagyobb és kiváló növelésnek. Hazai történelmünk alaposság tekintetében nemcsak utolérte alegelső nemzeteket, sőt nem egyet közölök már felül is múlt. A Tudományos Akadémia kiadványai :A Történelmi Emlékek, A Történelmi Tár, s az Archaeologiai Közlemények ; nem különben a Történelmi Társulat Közlönye ; továbbá: Horváth Mihály, Szalay László, Fraknói Vilmos, Szilágyi Sándor, Thaly Kálmán, Wentzel Gusztáv és mások művei ép oly érdekes, mint tudományosság tekintetében nagybecsű forrásokat nyújtanak mindazok számára, kik a múltak emlékeiben keresik a jelen nagyságának vagy hanyatlásának tanulságos indokait. De míg ekként hazai történelmünk tágas és biztos alapokra van fektetve, — addig az átalános és különleges történelem nálunk nemcsak nem részesült nagyobb figyelemben, hanem néhány kétesbecsű tankönyv kivételével, melyek közönségesen német minták után dolgoztak, alig bírunk komolyabb és alaposabb történelmi munkával. Momsen, Carlyle, Gibbon stb. műveinek sok tekintetben épen nem sikerült átfordítása pótolni látszik ugyan némileg e hiányt, de anélkül, hogy azt egyszersmind igazolná. Sőt kétségtelen, hogy gyakran legközelebbi szomszédjaink történelmét sem ismertk és pedig azon egyszerű okból, mert történelmükről nyelvünkön írt művek nem léteznek.