Lázár Gyula: Az ozmán uralom története Europában 1. (Budapest, 1877)

ELŐSZÓ. Hazánkban a történettudomány egész a legújabb időkig csak egy irányban örvendett nagyobb és kiváló nö­velésnek. Hazai történelmünk alaposság tekintetében nem­csak utolérte a­­legelső nemzeteket, sőt nem egyet közö­lök már felül is múlt. A Tudományos Akadémia kiadvá­nyai :A Történelmi Emlékek, A Történelmi Tár, s az Archaeo­­logiai Közlemények ; nem különben a Történelmi Társulat Közlönye ; továbbá: Horváth Mihály, Szalay László, Frak­­nói Vilmos, Szilágyi Sándor, Thaly Kálmán, Wentzel Gusztáv és mások művei ép oly érdekes, mint tudomá­nyosság tekintetében nagybecsű forrásokat nyújtanak mindazok számára, kik a múltak emlékeiben keresik a jelen nagyságának vagy hanyatlásának tanulságos indo­kait. De míg ekként hazai történelmünk tágas és biztos alapokra van fektetve, — addig az átalános és különleges történelem nálunk nemcsak nem részesült nagyobb figye­lemben, hanem néhány kétesbecsű tankönyv kivételével, melyek közönségesen német minták után dolgoztak, alig bírunk komolyabb és alaposabb történelmi munkával. Momsen, Carlyle, Gibbon stb. műveinek sok tekintetben épen nem sikerült átfordítása pótolni látszik ugyan némi­leg e hiányt, de anélkül, hogy azt egyszersmind igazolná. Sőt kétségtelen, hogy gyakran legközelebbi szomszédjaink történelmét sem ismertk és pedig azon egyszerű okból, mert történelmükről nyelvünkön írt művek nem léteznek.

Next