Gebhardi Lajos Albert - Hegyi Jósef - Kultsár István: Magyar Ország históriája 3. (Pest, 1803)
I. Mátyás
ti Ujjabb Történetek, emelkedhetett volna. Ellenben azon igyekezett, hogy egy tanúit hadi embernek minden fortéllyait megtanulja. Már kisded korában az attya ötét fegyver viselésre tanította, és a táborozásbéli alkalmatlanságokhoz hozzá szoktatta. Azért a karddal való küszködésben, és lovaglásban megelőzött sok hites vitézeket, és kiütött a nyeregből sokakat, akik nála sokkal nagyobbak, és idősbbek voltak. Többnyire arról gondolkozott, mi módon terjeszthesse továbbra azon hadi ditsőséget, mellyet az attya napkeleten, és napnyugoton szerzett, és külömbféle újj intézeteket, fegyvereket, és más eszközöket gondolt ki, mellyek a harczban a Magyarokat győzedelemre segíthették. Igen szerette a maga nemzetjét, azért a régi Magyar vitézeket is nagyra betsülte, és asztala fölött a bolti beszélgetések után azoknak jeles cselekedeteit a legtanultabb énekesek által énekeltette. Mindazonáltal a régi Római vitézeket választotta például , nem ugyan a hadi keménység, és kevélységre nézve, hanem a nagylelküség, jóság, és más egyébb erkölcseikért. Legnagyobb hibája volt a hirtelen harag, melly mivel hamar elrpúlt, kegyetlenségre őtet nem fakasztotta, és az állhatatlanság jó barátihoz képest, kiket eleimén fölötte kedvelt, és gyakorta, midőn meghűlt benne a hajlandóság, nem tsak elhagyott, hanem még meg is büntetett. A Czillei Grófok felekezete igyekezett, és az Ersébet örökös Grófné között házasságot,s ennél fogva eggyességet szerezni, de ez meghalt egy kevéssé Mátyás fogsága előtt. Azért Podiebrád arra a gondolatra fakadtt, hogy a