Nagy Géza: A középkori várak különös tekintettel Magyarországra (Budapest, 1905)
Előszó
A könyv berendezését illetőleg a lexikális alakot azért választottam, mert így — a csak egyik vagy másik várrészlet iránt érdeklődők — azt gyorsan feltalálják. Egyébiránt a lexikális alak a könyv tartalmáról teljes áttekintést nyújt. Említettem, hogy tanulmányaim eredményét nagyobb olvasó körnek szántam. Itt elsősorban az e szakkal foglalkozókat értem, kik minden irányban felvilágosítást találnak könyvemben. Jó hasznát fogják venni továbbá e könyvnek a műépítők is, kik gyakran vannak oly helyzetben, hogy középkori stílben várrészleteket kell építeniük. E műben megtalálják az egyes részleteket, azok magyarázatát és okszerű alkalmazását. A középkori várak szerkezetéről, berendezéséről, a várvívásról és védelemről oly zavarosak a fogalmak, hogy a művelt közönség szívesen veheti oly mű megjelenését, amely a várakra vonatkozó minden kérdésre kellő, biztos és igaz felvilágosítást igyekszik nyújtani. A tárgy természeténél fogva elkerülhetetlen volt a sok illusztráczió. Egy ábra olykor jobban magyaráz, mint ívekre terjedő szöveg. Még keveslem a könyvhöz csatolt ábrákat, de tudván, hogy az illusztrációk amúgy is drágítják a kiadást, azért úgy igyekeztem a bajon segíteni, hogy a legtipikusabb ábrákat használtam minden egyes részletnél. Nagyon fontosnak tartván a hazai és külföldi várak összehasonlítását, a külföldiekre nézve igénybe vettem a német, franczia és angol szakirodalmat. Nem hagyhatom megemlítés nélkül, hogy a hazai várakra vonatkozólag több irányban szíves támogatásukban részesítettek dr. Thaly Kálmán, dr. Hampel József és Poór Antal magyar tudományos akadémiai tag urak, nemkülönben segítségemre voltak nyelvismereteikkel dr. Wagner Lajos és Dalotti Ödön tanár urak, miért is hálás köszönetet mondok e helyen a fent nevezett uraknak. Pozsonyban, 1898. évi márczius hóban. József. * ** Könyöki József, a pozsonyi városi múzeum megalapítója s több mint 30 éven át buzgó igazgatója, meghalt 1900 márczius hó 1-én 71 éves korában. Hátrahagyott kéziratának kiadását a M. Tud. Akadémia történelmi bizottsága vállalta magára s alálkottat bízta meg sajtó alá rendezésével. Stiláris változásokon kívül, melyeket különösen