Kővári László: Erdély építészeti emlékei (Kolozsvár, 1866)
ELŐSZÓ. E munka első kiadása „Erdély Régiségei“ czím alatt látott napvilágot. Most a midőn második kiadását nyújtom tisztelt olvasóimnak, kötelességemnek ismertem, keletkezése körülményeiről némelyeket elmondani, hogy míg egy részről a tudomány embereit tájékozom hiányai felől, más részről kijelöltem a szempontot, melyből a tárgyat felvettem. Hazám történelme megírásával foglalkozván, feladatomul tűztem volt a csatatéreket, s őseink által védett és ostromolt várakat a helyszínen tanulmányozni: e gondolat adta e munka elméjét, s már a midőn 1847-ben „Erdély Statistikáját“ kiadtam, ígéretet tettem, (1691.) hogy építészeti emlékeink statistikáját és történetét szintén hozni fogom. Erre 1848-an junius 8-kán a magyar ministerium statistikai hivatalához hivatván, s onnan az erdélyi hadsereg historiographjává küldetvén le, de alkalmam nyílt Erdélyt, szélére hosszára össze-vissza utazhatni, mely utazásaim közt minden érintett várat, várromot, és csatatért vizsgálat alá vettem, de mint gondolhatni, az akkori csatazaj közepette, nem vizsgálhattam azon nyugalommal, melyet ily tanulmányozás megkíván. Mégis köszönhetek ezen időknek annyit, hogy legalább topographiai ismeretet szerezhettem, mit csak azért is megkívántam említeni, hogy megjegyezhessem, miszerint a leírások nagy része ez időből kél.