Kandra Kabos: Bene vára a Mátrában (Eger, 1890)
turistát lelkesítik, hanem a mindennapos látogató kedélyét is lelkesedésben tartják. SZÜLŐFÖLDEM. — 1855. — Szép csillagok, eltűnő holdvilág, Siető és könnyűded szárnyakon . . . Kél a hajnal, zeng a lomb édesen, Sóhajt a völgy, indul a fuvalom, A „Kékes" orma tündöklő arany, Most kezd a fényes napban fürdeni . . . Mért reszketek, szivem úgy mért dobog , Szép gyermekéveim szent vidékei! „Sashegy !" te ott föllegek között, „Bene“ patakja lábaim alatt, Iszom habodból Szent László vize, Mely szomjazó magyar hadnak fakadt, Árnyadba így dőlök „Remetefa,“ Tikkadt erőmet megenyhiteni. Mért reszketek, szivem úgy mert dobog . Szép gyermekéveim szép emlékei. Rettentő tölgyek, bükkös rengeteg, Fejszés favágók kurjantásai. Szamóczás völgy, eprész lányok dala. Ah, hogyan tudnak ezek hallani! Elbújt vadak ott a sűrűk között! Vadászokat látok közelgeni. Mért reszketek, szivem úgy miért dobog ? Szép gyermekéveim szent vidékei! Tovább, tovább! Szőlőfürtös hegyek. Csak érjen a fürt, hogy jó bor legyen! Most megyek át hidadon, oh, „Toka!“ Tudnál-e még csevegni én velem? ! Zöld partidon mennyit halásztam én! Ugye nem tudtál elfelejteni ? Mért reszketek, szivem úgy mért dobog ? Szép gyermekéveim szent vidékei ! Hogy a költészet bizonyságával dicsekedhessünk, ide iktatjuk Zalárunknak, kinek a Bene „gyermek-reményi s bánáti tanyája“, visszaemlékezésekben gazdag költeményét.