Matunák Mihály: Korpona várkapitányai (Korpona, 1901)
KORPONA VÁRKAPITÁNYAI. Ha az utas bármely oldalról Korpona csendes, ősrégi városához közeledik, omladozó ódon kőfalai, bástyái és a még megmentett egyetlen kapuja figyelmeztetik, hogy ez az igénytelen, békés városka egykor nevezetes katonai hely volt, hol az imára hívó harangszoba nem egyszer az érckürt riadó hangja, hegyeket megreszkettető ágyúdörgés, puskaropogás és harci mének vad nyerítése vegyült. Hogy azonban kik voltak azon férfiak, kik a várost hosszú időn át védelmezve, segítették megtörni a három világrészt leverő mohamedán hatalmat s ez által őkis részt vettek a haza szabadságának és keresztény civilizációnk megmentésében, azt sem az utas, sem a helybeli polgár nem tudja. A jelen rövid, szerény dolgozatnak célja bemutatni Korpona védőit, várkapitányait s a város katonai jellege elvesztésének 200 éves évfordulója alkalmából a kiváló férfiak ismeretlen, jeltelen sírjaira koszorút tenni és emléküket, a mennyire emberileg lehetséges, megörökíteni. Korpona sz. kir. város a XV. és XVI. századokban ötnegyed századon át a hét alsómagyarországi bányavárossal, Körmöc-, Selmec-, Beszterce-, Baka-, Uj-, Béla- és Libetbányával, mint a magyar királynék nászajándéka, egy birtoktestet képezvén, ezeknek sorsában osztozott. Első erődítése is a XV. században, a bányavidék védelmére történt, még pedig Giskra (Jiskra) János huszita csehei által. Giskra Magyarországba már Zsigmond király alatt jutott s neki, valamint utódjának, Albertnek becses szolgálatokat tett.