Demkó Kálmán: Lőcsének erődítése és védelmi rendszere (Lőcse, 1884)
I. Lőcsének erőditése
megyeháza táján van. Ettől éjszakkelet- éjszak-, és éjszaknyugatra a város dombja hirtelen ereszkedik le s a meredek domboldal az egész éjszakkeleti, éjszaki, és nyugati oldalon meglehetős magasságot ér el. A délnyugati és déli oldal lassúbb emelkedéssel száll alá, míg a délkeleti és különösen a keleti oldalnak lejtőssége igen jelentéktelen. A környékező emelkedések legtávolabb esnek a város dombjának legmeredekebb oldalaitól. A délnyugati oldalon a „Stadlberg” keletin a „Scheibe“ nevű emelkedések — épen a két főkapuval szemben — csaknem egészen a városig nyomulnak előre s róluk a város teljesen áttekinthető. Az éjszakkeleti oldalra néző „Máriahegy“ lejtője szintén közel esik a városhoz, de ennek dombjától meglehetős mély völgy által van elválasztva. Ezen emelkedések helyzete és a város dombjának alakja határozták meg az erődítésnek módját. A. Sáncok. Habár csak hagyomány az, mit a lőcsei krónika írója a mostani város alapításáról mond: »Befästigten demnach den Bergck, und baueten jedoch mit Burcht und Zittern eine Stadt die Sie Leutschau neuneten.«’) megfelel az a valóságnak. A tatárok dühe elől a »Lapis refugii«-n megmenekült lakosság a borzasztó ellenség kitakarodása után is rettegte annak visszatérését s az új telepítvénynek biztosságáról okvetlenül gondoskodott. A legelső erődítés földsáncolás lehetett, melynek legtermészetesebben a várost övező sánc árkoknak kiásása felelt meg, még pedig legelőször a legkevésbbé meredek oldalon. A meredek éjszaki és nyugati oldalakon levő sánc-árkok kiásásakor egyszersmind magas sziklafalat kaptak s az összes árkok egy felszint (niveau) nyertek. Tekintve azt, hogy a város dombja vízben nem bővelkedik, békés időben a sáncok száraz árkok voltak, de ellenség közeledése alkalmával a vízvezetékekből megtölthették azokat. Minthogy azonban erre semmi adatunk nincsen, azt határozottan nem is állíthatjuk, de a sáncárkoknak egyes helyein a XVIII-ik század elején állott a víz. 1728. márczius 9-én a helyőrség parancsnoka felszólította a hatóságot, hogy a felső puskaporos-torony mellett levő sáncból bocsáttassa le a vizet. Jelenleg élő idősebb emberek is élénken emlékeznek még arra, hogy az éjszakkeleti sáncokban bőven volt víz, melyben dúsan tenyészett a karmos gyökér. A sánc-árkoknak szélessége 142()—15 ) méter, külső mélysége 30—3,7 m, belső a (zwinger felőli oldal) mélysége 3 7—43 met. lehetett. Jelenleg a mélység helyenkint elenyészően csekély. A kezdetleges földsáncolás helyett csakhamar több és erősebb védelmi vonalról kellett gondoskodni. x) Havi 9. pp.