Molnár István: A szőlőművelés és borászat kézikönyve (Budapest, 1897)
folyik, körülbelül befejezettnek tekinthető. Ebben a termelő nem győzte ugyan le a phylloxerát, de tisztán látja azon módokat, amelyekkel a bortermelés a jövőben is fenntartható lesz. Új eljárások, új amerikai és európai szőlőfajták ismerete, azoknak megfelelő talajba ültetése, oltása és okszerű művelése — a biztos sarkköve a mai modern szőlőművelésnek. Művemben igyekeztem az ez irányban felmerült újabb, de már a tapasztalat által is beigazolt elveket kellően méltányolni és olvasóinknak biztos vezérfonalat adni a szőlő reconstructiójának nehéz munkájában. Ha ezen czélomat elérem — fáradságomért bőven meg leszek jutalmazva. Hazafias üdvözlettel Budapesten, 1897. évi junius hó 1-én. A szerző.