Eckhart Ferenc: A magyar közgazdaság száz éve 1841-1941 (Budapest, 1941)

I. Gazdasági viszonyaink 1848 előtt - 1. Mezőgazdaság - Kereskedelem - Ipar

I. GAZDASÁGI VISZONYAINK 1848 ELŐTT. 1. MEZŐGAZDASÁG. KERESKEDELEM. IPAR. A török hódoltság százötven évének és a velejáró hosszú had­járatoknak pusztításait a 19. század derekáig sem tudta kiheverni hazánk közgazdasági élete. Egykorú, gazdasági kérdésekkel alapo­sabban foglalkozó szakemberek, akik a külföld viszonyait is ismerték és így volt mértékük ítélet alkotására, ijesztő képet tudnak festeni gazdasági viszonyainkról. A mezőgazdaság — különösen az ország szívében — messze elmaradt a művelt nemzeteké mögött. 1840 körül ennek jellemzésére felhozzák, hogy a kereken 13 millió lakost számláló magyar biroda­lomban még igen sok művelés alá nem vett föld van. A földek kiterjedéséhez és termékenységéhez viszonyítva kevés az ország gabona­­termése, kivitelre ilyenformán alig maradt; a legjobb és legtermé­kenyebb esztendőkben legfeljebb 2—3 millió mérő, ami elenyésző csekélység Magyarország földjéhez mérten. A gabona nem volt biztos kereskedelmi cikk, csak bő termés évében volt kivitel. Rossz években, „ha a haza egy részéből viszünk is ki valamit, hihetőleg éhségi halál kocogat a másikban a szegény szántóvető ajtaján !Cíl) A szarvasmarha-, ló- és juhtenyésztés aránylag csekély volt és a faj javításával nagyon keveset törődtek. A földművelés általában kezdetleges, és a birtokok kihasználásának módja teljesen külterjes. Az egykorú művelt gazda méltán sóhajt fel, miután megismerte az ország nagyobb részében a mezőgazdaság állapotát: „melly nagy különbség a nálunk divatozó heverő ugar és egyéb használatlan puszta térek és Lombardiának gyümölcsfákkal s közte szőlőlugasokkal körülprémezett, kerti módra művelt, többnyire áztatott termőföldjei között.“2)

Next