Milhoffer Sándor: Magyarország közgazdasága 3. (Budapest, 1904)
Magyarország közgazdasága 1867-től 1900-ig - IV. Ipar
felkarolta. Az indokolás szerinta közgazdasági viszonyoknak az országban ép úgy, mint az egész világon kifejlődött jelen állapota mellett az iparszabadság elvét lényegében megszorítani és ekkér a vállalkozó tőkével szemben a kézműves-iparost jobb helyzetbe hozni lázas törekvés, melyet az életben sikerrel keresztül vinni lehetetlen. Egyáltalában illúzióban ringatja magát az, aki azt hiszi, hogy az ipartörvénynek bármily irányú módosítása az iparosnak versenyképességét azonnal fokozni, sőt talán az annyira félt tőkével és nagyiparral szemben teljesen védeni vagy biztosítani fogja. Illúzió az iparosok ama kívánsága, hogy visszaemlékezve a régi időkre, a czéhrendszer korában élvezett előnyökre, korunkban is czéhszerű viszonyokban lelhető meg a boldogulás. Az iparosságnak is ép úgy mint minden közgazdasági alakulásnak megvannak a maga fázisai, amelyek a különböző korszakokban a különböző elemek hatása alatt csíráznak, fejlődnek, hatalmasokká lesznek, és ha újabb viszonyok szerint át nem tudnak alakulni, elgyengülnek és menthetetlenül tönkre mennek. Mindennek daczára a törvényjavaslatnak a qualifikatiót negligáló része nem volt fentartható; az iparosok nagyszámú kérvényeikben s nyilatkozataikban, nemkülönben az iparegylet is folyton sürgette a képesítés elrendelését. Kívánatos ez már azért is, mondja az utóbbi,hogy a qualifikatió megadása által az iparosok legfőbb kívánalma teljesítve legyen, s ennélfogva az ipartörvényben óhajaik valósulását látván, teljes megelégedettséggel, sőt odaadással és lelkesedéssel foghassanak azon nagyfontosságú önkormányzati feladatokhoz, melyeket a törvény reájuk ró..., de kívánatos ez azért is, hogy így az ipartanulás fokozatos menetének végczélja gyanánt a mesteri önállóság helyeztetvén a tanuló iparosifjak szeme elé, ezáltal a törvényben statuálandó, különben elég szigorú rendszabályok még egy oly etnikai szankciót is nyerjenek, melyek mintegy benső ösztönkép hassanak a tanulókra és segédekre egyaránt. A külső kényszer hatását fokozza, sőt esetleg azt üdvösen helyettesíthesse,... hogy a készülő iparosifjú tanulása egész ideje alatt, az általa elérni óhajtott mesteri önállóságra függesztvén tekintetét, ebből a külső kényszernél esetleg erősebb buzdítást, sőt lelkesedést meríthessen a pályához szükséges ismereteknek és készültségeknek elsajátításához. A folyton nagyobbodó agitatio, de még a kilátásban levő választásokra való tekintettel is azután a képesítés kényszere a törvényben bizonyos határok között kifejezésre jutott.