Sréter János: Visszaemlékezések (Buda, 1842)

Előszó

M­­időn felejthetlen áldott fiamnak munkáját vég nélkül vérző atyai szívvel magam kénytelenítetem kiadni, ke­serves állapotom’ némileg enyhülve érzem, ha ehhez el­tűnt kedvesem némelly főbb jellemző életvonásainak raj­zát csatolhatom, hogy a’ jövendő kor is láthassa, minő volt, és hogy talán példája jóra termett ifjakat, a’ kik szabadelv­űséggel párosult honfi szeretetet rejtenek keb­leikben , követésre vonzhasson. Átadom tehát itt azon rövid ’s egyszerű biographiai jegyzéseket, mellyeket bol­dogult fiamnak barátai a’ gyászbeszédek kinyomása al­kalmával közre bocsátottak, némelly kivált nevelési in­tézkedéseimet illető hozzáadásokkal. Hogy ne legyen hí­zelgő szózavar , se pusztán magasztaló szószatócsság, de komoly az eredetihez lehető tökéletességgel járuló képe annak, a’ ki egész életében semmit jobban nem gyűlölt, mint a’ hiú fényt, és hogy annak még áldott pora

Next