Thaly Kálmán: Irodalom- és míveltségtörténeti tanulmányok a Rákóczi-korból (Budapest, 1885)
IV Legszorosabb értelemben vett tárgya azonban a culturhistóriának az irodalom, iskolaügy, képzőművészetek, iparágak, közlekedés, kereskedelem, találmányok, továbbá a társadalmi állapotok és intézmények, erkölcsök, szokások, viseletek, babonaságok, stb. története, — egy szóval az emberi szellem fejlődése fokozatainak s mind e különböző téreken nyilvánuló tüneteinek gondos megfigyelése és observatióinknak rendszerbe öntése. Bámulatos a mi e tudományszakban a nagy nemzetek, angolok, németek, francziák irodalmában a legutóbbi évtizedek alatt történt, bámulatos az összehordott új anyag kábító gazdagsága, s méginkább azon magasra törő szellem által, amelylyel némely világhírűvé vált lángeszű íróik ez anyagot uralják és életet lehelnek belé. Alig képzelhető nagyobb bíztatás, nagyobb biztosíték az emberiség jövőjére nézve, mint az ő műveik. E szellemesítások korszakalkotó munkáihoz képest a magyar irodalom e téren fölmutatható termékei még nagyon hátra állanak ugyan , mindazáltal tagadhatatlan, hogy kivált a legújabb évtizedekben, nevezetesen a családi és hatósági levéltárak megnyílta óta, — örvendetes munkásság fejlett ki nálunk is, főként az anyaggyíjtest s czéltudatos kiválasztást tekintve. Sőt már egyes kitűnő feldolgozásokkal is dicsekedhetünk. Alólírott e törekvésekhez — habár csekély erejéhez képest csak némi szerény adalékokkal is elárulandó , már szinte egy negyedszázad óta folytatott történelmi búvárlataiban folytonosan kiváló figyelemmel volt az irodalom-, művészet- s míveltségtörténeti mozzanatokat tartalmazó adatokra, s ezeket nemcsak a legnagyobb szorgalommal igyekezett gyűjteni, — de immár kötetszámra közzé is tett s kisebb-nagyobb műveiben, tanulmányaiban, értekezéseiben föl is dolgozott ilyeneket.