Finály Henrik: A beszterczei szószedet. Latin-magyar nyelvemlék a XV. századból (Budapest, 1892)
A beszterczei szószedet
41INÁLY HUNT,IK. szabad szélein körül volt vágva. A vízjegy áll egymás mellett álló két egyenszárú háromszögből, a melyek mindenikébe a szögeket felező vonalak a találkozásuk pontjáig vannak belehúzva. Az ú. n. szótár 16 lapra terjed, a végső 5 lapon tiszta latin szöveg áll, amely minket nem érdekel. Az írás az ú. n. álló apró írás (minuscula recta), amely a XIII. száz szegletes ú. n. gót írásból fejlődött és alapvonásaiban a XVI. százig uralkodott könyvek és oklevelek írásában. A mi kéziratunkban ez az írás két alakban jelentkezik. A latin szövegben a betűk nagyocskák, gyakorlott szépírók kezétől származnak; úgy látszik, az író főképen arra törekedett, hogy szépen írjon. A latin szöveg fejezetei többnyire rendkívül nagy kezdőbetűvel indulnak meg, amelyek, úgy látszik, milliómmal voltak bele festve. A latin szöveg sorai között áll a magyar szöveg, sokkal kisebb, de azonos jellemű betűkkel írva, még pedig miniommal, holott a latin írás még most is szép fekete, ami igen jó tentára mutat. A kor szokása szerint a lapok egyenletesen vonalozva voltak, az írást jobbról balról szélvonalok határolják; e vonalozások tentával húzott igen finom vonalakból állanak. Minden lapon 17 sor latin és épen annyi magyar írás van; a latin írás folytonos sorokban áll, az egyes szók közt elválasztó hézagok vannak. A magyar írás úgy van beosztva, hogy minden latin szó felett ott áll a megfelelő magyar szó, aminek következtében a magyarítás sorai ott, ahol a magyar szó rövidebb a latinnál, nagy hézagokat, ott, ahol hoszszabb, nagy tömöttséget mutatnak, úgy, hogy az ízó kénytelen volt a szókat kezikbe húzott vonásokkal elválasztani egymástól. Az írás a fő első lapon oly egyenletes, hogy csaknem vetélkedik a nyomtatással. A kornak megfelelő rövidítések a latin szókban gyakoriak és elég következetesen vannak alkalmazva, úgy, hogy alig van szó, amelynek olvasása a rövidítés miatt kétes; a magyar szókban a rövidítés nagyon ritka, és a helyesírás ingatag volta miatt elég nehézséget szül; hozzájárul, hogy a miniom sok helyt annyira lekopott, hogy megismerhető nyoma se maradt az írásnak. Svét helyi ú. n. folyó írás (cursiva) is mutatkozik. Mindjárt a 3-dik lap 10. során kezdve négy sorban a magyar szók mutatnak ily írást ; a 9-ik lapon meg a latin szók a 9 sorban folyó írással vannak írva. Ha ezek a folyó írások nincsenek, az ember igen hajlandó volna a kéziratot XIV. százbelinek tartani; de a folyó . (4)