György János: A becsületes állam (Kolozsvár, 1909)

Az államfejlődés fokozatossága

A dunai és balkáni államok szövetségének alkotmánya. Állameszmény, — a szövetség alkotmánytervező bizottságának jegyzőkönyvéből. Elnök az alkotmányozó bizottság üléseit megnyitja: Uraim ! Emberbarátaim! Kétségtelenül önöket is szivek mélyéig áthatja ama súlyos felelősségérzet, mely­­lyel e fölötte fontos ügy tárgyalására, megbízatásunk­nak engedve, összejöttünk. Az elvektől, melyeket itt, előreláthatólag hosszúra nyúló tanácskozásaink, vitáink eredményeképen lefekte­tünk, az egyes határozatoktól, melyeket ez alkalommal meghozunk, talán sok millió felebarátunknak a földi üdve vagy kárhozata fog függeni, aszerint amint azok az elvek és határozatok jól vagy rosszul lesznek lefek­tetve és megszabva. A szövetségünkben érdekelt országok azért válasz­tották ki megbízottaikként a népük sorsát, szükségét, nyomorát legközelebbről ismerő, legteljesebben átélő nagylelkű és nagyszellemű embereiket, hogy önzetlen szeretettel és elfogulatlan ítélettel legyenek képesek mérle­gelni a jelen fogyatkozásait s értékelni a fejlődés töké­lyeit. Azért vannak megbízva oly, érzésben és gondo­latban teljesen független és méltányos férfiak, akik né­püknek életét a legalsó osztályétól a legfelső osztályéig hosszabb és közvetlen tapasztalásból ismerik, hogy e férfiak, hogy önök Uraim minden néposztálynak, államuk minden alkotó elemének az erkölcsileg jo­gos, ésszerűleg indokolt érdekét oly rokonérzéssel s annyi belátással képviselhessék, mint édes testvéreknek vagy önmaguknak az érdekét. Azért vannak megbízva a gyakorlati élet minden jelentősebb munkakörében s a tudományos ismeretek minden fontosabb ágában a lé­nyeges, alapvető tenni és tudnivalók körül jártas fér­fiak, hogy a nép, az állam sok különféle életműködése között lehetőleg olyanszerű okos és összetartó megosz­tást hozzanak létre, amilyent például a Teremtő létesít

Next