György János: A becsületes állam (Kolozsvár, 1909)
Az államfejlődés fokozatossága
A dunai és balkáni államok szövetségének alkotmánya. Állameszmény, — a szövetség alkotmánytervező bizottságának jegyzőkönyvéből. Elnök az alkotmányozó bizottság üléseit megnyitja: Uraim ! Emberbarátaim! Kétségtelenül önöket is szivek mélyéig áthatja ama súlyos felelősségérzet, melylyel e fölötte fontos ügy tárgyalására, megbízatásunknak engedve, összejöttünk. Az elvektől, melyeket itt, előreláthatólag hosszúra nyúló tanácskozásaink, vitáink eredményeképen lefektetünk, az egyes határozatoktól, melyeket ez alkalommal meghozunk, talán sok millió felebarátunknak a földi üdve vagy kárhozata fog függeni, aszerint amint azok az elvek és határozatok jól vagy rosszul lesznek lefektetve és megszabva. A szövetségünkben érdekelt országok azért választották ki megbízottaikként a népük sorsát, szükségét, nyomorát legközelebbről ismerő, legteljesebben átélő nagylelkű és nagyszellemű embereiket, hogy önzetlen szeretettel és elfogulatlan ítélettel legyenek képesek mérlegelni a jelen fogyatkozásait s értékelni a fejlődés tökélyeit. Azért vannak megbízva oly, érzésben és gondolatban teljesen független és méltányos férfiak, akik népüknek életét a legalsó osztályétól a legfelső osztályéig hosszabb és közvetlen tapasztalásból ismerik, hogy e férfiak, hogy önök Uraim minden néposztálynak, államuk minden alkotó elemének az erkölcsileg jogos, ésszerűleg indokolt érdekét oly rokonérzéssel s annyi belátással képviselhessék, mint édes testvéreknek vagy önmaguknak az érdekét. Azért vannak megbízva a gyakorlati élet minden jelentősebb munkakörében s a tudományos ismeretek minden fontosabb ágában a lényeges, alapvető tenni és tudnivalók körül jártas férfiak, hogy a nép, az állam sok különféle életműködése között lehetőleg olyanszerű okos és összetartó megosztást hozzanak létre, amilyent például a Teremtő létesít