Csávolszky Lajos: Királyunk és tanácsosai (Budapest, 1902)

Orvosolni akarjuk a bajt s nem ismerjük a be­tegséget. A segítségnek ezerféle módját ajánlgatják, csak azt az egyetlen egy módot nem, mely rajtunk egyedül segíthetne . A szabad, önálló rendelkezési jog megszerzését az államélet minden terén! Ez hiányzik nálunk. Ez a mi bajunk. Ez a bajok kutforrása. Csodálatos, hogy az a sok derék és okos ember, kik hazafias buzgalommal sietnek résztvenni a „men­tés“ munkájában, nem gondolkoznak: váljon lehet­séges-e anyagi jólétet és culturális felvirágzást terem­teni egy oly országban, mely nem ura saját magának ? Hisz ha önálló állami élet nélkül boldogulhatna egy nemzet, úgy mi lehetnénk ma a legboldogabb nemzet. Volt rá időnk. Azokkal az apró eszközökkel, melyek rendelkezésünkre álltak , meg is próbáltuk előbbre vinni az ország sorsát, de hiába volt minden. Ma nagyobb az elégedetlenség, ma általánosabb a szegénység, mint valaha volt. Nem előre, hanem hátra felé megyünk. Azok az apró-cseprő javítgatások, toldozások és foltozások mind igen szép dolgok, de ezek meg nem mentik az országot. A nemzetek élete felett a nem­zetközi viszonyokat szabályozó nagy politika dönt. A belső bajokat mindig lehet orvosolni, de a nemzet­közi nagy politika hibáit és tévedéseit apró eszközök­kel orvosolni­­ nem lehet. És mi ezt be nem látjuk. Ezzel törődünk legkevesebbet. Egész politikai életünk: harcz a pohár vízben.

Next