Király János: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Különös tekintettel a nyugat-európai jogfejlődésre. (Budapest,1908)
gam részéről az egyesítés kérdésében a keretek meghatározásának álláspontját foglaltam el és előadásaimat a tanszabadság alapján szintén ezen keretek között tartom meg. Ez volt tehát fő oka jelen munka kiadásának. A rendszert illetőleg a munka a jog- és államtudományi kar kiküldött bizottsága majoritásának és az egyetemi tanácsnak álláspontján áll. Ezért tárgyaltatik a bevezető részben az európai alkotmány- és jogtörténet az 1000-ik évig külön. A munkának egy része az egyetemi előadások szövegéből indul. Itt természetesen az irodalom szolgált egyrészt alapul, más részek közvetlenül a forrásokból vannak feldolgozva. A könyv keletkezésének módja, annak czélja, terjedelme is okozták azt, hogy a források a szöveg alatt egyes részeiben nem idéztettek. Itt azonban a szövegben van hivatkozás az irodalomra — amely különben, legalább nagyjában az irodalmi fejezetben is fel van említve. A nyugati jogfejlődésre nézve a többiek között utalok ezen helyen is különösen Schröderre, Araimra, Girkére, Brunnerre (a «Bevezető rész» jogtörténetében) és Gneistra. A magyar írók közül kegyelettel emlékezem meg ezen helyen Wenczel Gusztávról és különösen Hajnik Imréről, kik alapvető búvárkodásaik és sok jeles szakmunkáik folytán a jogtörténeti irodalom alapjait vetették meg. Az utóbbinak számos monográfiáit kellőképpen használtam fel ezen munka megírásánál. Minthogy a rendszer tekintetében Timon Ákos igen tisztelt collegám felfogásától eltérek — annak munkáját fel nem használtam s igy azt mint jogtörténelmi irodalmunk felette örvendetes jelenségét ezen helyen emelem ki. De felhasználtam a régiebbek közül a Kovachichok, Krajner, Bartal, Ladányi munkáit, az újabbak közül Kossutányi «Magyar alkotmány- és jogtörténetét» és Zsindelynek «Alkotmánytörténetét az Anjouk és Zsigmond alatt», továbbá Knauz, Fraknói, Pesty, Panner, Kollányi, Thallóczy, Fehérpathaky, Békefi, Marczali, Szádeczky, Karácsonyi, Csánki stb. szakbavágó alapvető munkáit — a fiatalabbak közül pedig figyelemmel voltam Illés és Schiller (az utóbbinak «Az örökös főrendiség eredete» czímű) monográfiáira is. A munka nagyobb terjedelemre növekedett feldolgozás közben, mint arra eleinte számítottam. Ezért a jelen kötet I-ső kötetként szerepel. A középkori harmadik korszakból hiányzik még ebből a «Pénzügyi szervezet», az «Egyház», «A melléktartományok» alkotmánytörténeti fejlődése. Hiányzik még az «Újkor alkotmánytörténete» és általában a «Jogtörténeti» rész. Ezek esetleg egy második — ámbár előreláthatólag csekélyebb terjedelmű kötetben fognak megjelenni. Budapest, 1908. évi augusztus hóban. Király János