Kollányi Ferenc: A párbér jogi természetéhez (Budapest, 1908)

A párbér jogi természetéhez

6 KOLLÁNYI FERENC lényegében változatlanul jelenik meg, mert az általa fölállított tételeken nem tartotta szükségesnek bármit változtatni», hanem azt is, hogy «a kir. Curia újabban könyvének áttanulmány­ozása és értékesítése alapján hozta meg döntvényeit». A napilapok hasábjain pedig komoly, tudományos munkánál teljesen szokatlan, szertelen magasztalások kíséretében igyekeznek né­melyek elhitetni az olvasó­közönséggel, hogy Timon, «a­kinek a párbérügy, az autonómia, a konynia csak­nem kizárólagos domíniuma», «a legnagyobb alapos­sággal, legbehatóbb forrástanulmányok kapcsán ki­mutatta, hogy a házak és telkek szerint kivetett párbér nem dologi teher», «hogy Timon szóbanforgó könyve a párbérügy rendezéséhez is a legnagyobb becsű elő­munkálatokat nyújtja», hogy Timon «kitűnő munkája mélyenjáró jogtörténeti és kánonjogi alapokon fejti ki a párbérintézmény eredetét», hogy «a nagy iro­dalmi vita, mely az első kiadás nyomán fakadt, immár elcsendesedett s a szerző azt nyerte elégtételül, hogy a legfelsőbb bíróság az ő álláspontja alapján hozta meg nagyjelentőségű döntvényeit» stb. A nagy nyilvánosságnak szánt ezen és ezekhez hasonló nyilatkozatok tehát olyan sziliben tünte­tik föl a Timonnal nem egy véleményen lévők hallgatását, mintha ezeket a Timon munkájában megnyilatkozó igazság elementáris ereje fosztotta­­volna meg szavuktól, kárhoztatta volna örök néma­ságra. Nehogy a kellő kritika és tárgyismeret híjával megírt cikkeknek igazat látszassék adni a mi hall­gatásunk is, a­kik szintén nem lehetünk oly sze­rencsések, hogy Timonnal e kérdésben egy véle­ményen legyünk, kénytelenek voltunk Timon man­

Next