Kollányi Ferenc: A párbér jogi természetéhez (Budapest, 1908)
A párbér jogi természetéhez
6 KOLLÁNYI FERENC lényegében változatlanul jelenik meg, mert az általa fölállított tételeken nem tartotta szükségesnek bármit változtatni», hanem azt is, hogy «a kir. Curia újabban könyvének áttanulmányozása és értékesítése alapján hozta meg döntvényeit». A napilapok hasábjain pedig komoly, tudományos munkánál teljesen szokatlan, szertelen magasztalások kíséretében igyekeznek némelyek elhitetni az olvasóközönséggel, hogy Timon, «akinek a párbérügy, az autonómia, a konynia csaknem kizárólagos domíniuma», «a legnagyobb alapossággal, legbehatóbb forrástanulmányok kapcsán kimutatta, hogy a házak és telkek szerint kivetett párbér nem dologi teher», «hogy Timon szóbanforgó könyve a párbérügy rendezéséhez is a legnagyobb becsű előmunkálatokat nyújtja», hogy Timon «kitűnő munkája mélyenjáró jogtörténeti és kánonjogi alapokon fejti ki a párbérintézmény eredetét», hogy «a nagy irodalmi vita, mely az első kiadás nyomán fakadt, immár elcsendesedett s a szerző azt nyerte elégtételül, hogy a legfelsőbb bíróság az ő álláspontja alapján hozta meg nagyjelentőségű döntvényeit» stb. A nagy nyilvánosságnak szánt ezen és ezekhez hasonló nyilatkozatok tehát olyan sziliben tüntetik föl a Timonnal nem egy véleményen lévők hallgatását, mintha ezeket a Timon munkájában megnyilatkozó igazság elementáris ereje fosztottavolna meg szavuktól, kárhoztatta volna örök némaságra. Nehogy a kellő kritika és tárgyismeret híjával megírt cikkeknek igazat látszassék adni a mi hallgatásunk is, akik szintén nem lehetünk oly szerencsések, hogy Timonnal e kérdésben egy véleményen legyünk, kénytelenek voltunk Timon man