Katona Mór: A magyar családi hitbizomány (Budapest, 1894)
1. fejezet. Bevezetés
cultiválni lehet. Ha a vagyon ma nincs felruházva a czél megvalósítására megkívánt szellemi tulajdonokkal, akkor az alapító intenziója nem teljesül, a nagy vagyon jövedelme elkallódik anélkül, hogy a család akár politikai, akár társadalmi jelentősége a múlt arányában folytatást nyerne vagy gyarapodnék. Az az ok tehát, melynek érdekében a vagyon egyenlőtlen megoszlása a családban végbemegy és igazságtalanságot szül, érvényesítés nélkül marad sok esetben, mi az intézményt gyökerében támadja. Belátható az, hogy a hitbizomány alapítója nem követ el méltánytalanságot, midőn vagyonának a törvény értelmében szabad része fölött hitbizományt létesít, hisz ő kiadja a hitbizományból kiszorult gyermekeinek azt, mire nekik törvényes igényük van: a köteles részt, a törvényes osztályrészt. de a hitbizománynak birtokosai a későbbi nemzedékeken át már nem lesznek abban a helyzetben, hogy az elsőszülött után következő gyermekeiknek ellátásáról kellőképen gondoskodhassanak, ha vagy rövid ideig maradnak a hitbizomány élvezetében, vagy pedig könnyűvérűségük folytán a tetemes jövedelemből nem tudnak megtakarítani és így elhunytak után a majorescón kívül — kire a hitbizomány száll — a többinek nem jut semmi vagy vajmi kevés. Ebben rejlik az intézmény veszélyessége épen a nagynevű családokra nézve. Ahhoz nem szokott eleddig a hitbizományi család, hogy a javadalom nélkül maradókat oly nevelés és kiképezésben részesítené, oly pályára terelné, hogy az illetők keresetük, munkájuk, vagy szellemi tőkéjük után volnának képesek magukat tisztességesen fentartani; vagy ha az előrelátó apa megkezdé is a helyzetnek megfelelő nevelést, megeshetik, hogy be nem végezheti és