Fabricius (Radó László): Az összeférhetetlenség (Budapest, 1897)

. Nem taldjuk megérteni sem magát a törvényt, sem azon okokat, melyek miatt eddig csak írott ma­­laszt volt, ha csak társadalmi szempontból nem in­dulunk ki. Az összefért­ő ellenséget sehol a világon rendsze­res törvénybe nem foglalták. Erre a gondolatra csak nagyon különös körülmények között jöhetett a tör­vényhozás, nevezetesen oly körülmények között, midőn a vezérlő osztály némileg rászolgált arra, hogy gyanús szemmel nézzék. Ott születhetett csak meg e gondolat, a­hol a politikai szabadság nagy — a megbízhat­óság csekély volt. A hetvenes é­vekben a társadalom a politikusok­tól mintegy cautiót kért arra nézve, hogy nem fog­nak hitelenül sáfárkodni. A nagy pénzügyi válság utáni idők ezt az óvatosságot nagyon is indokolták. A ház egyik ülésében felemlítették, hogy a kép­viselők majdnem egy­negyedének napidíjai le vannak foglalva, egy másik képviselő pedig azt indítványozta, hogy az, kinek napidíja három napnál tovább bírói zár alatt marad, inkompatibilisnek tekintessék — és a mandátumról mondjon le. Bizonyára lehetett akkor elég ok arra, hogy a társadalom formális cauziót kért a parlamenttől, a­melynek függetlenségét sánczczal kívánta körülvenni, hogy az ostromlókkal semmiféle czimboráskodás vagy összejátszás ki ne fejlődhessék. Nézzük már most közelebbről azt a politikai helyzetet, melyben az összeférhetlenségi törvényt meghozták. * ★ *

Next