Reiner Zsigmond: A választási jog reformja (Budapest, 1904)
t. Ma még nehéz lenne ítéletet mondani a fölött, hogy váljon a parlamenti reform eddigelé létesített alkotásai, így: a választások feletti curiai bíráskodás, az összeférhetlenségi törvény érvényesülése, s a választói minőség egyik elemének, az adó tényleges lefizetése szükségességének mellőzése, vezetett-e a parlament megerősödéséhez és működésének eredményesebbé tételéhez. Kétségtelen az, hogy a parlamenti erőviszonyok elosztása, a politikai erők arányai és a működés iránya tekintetében újat épenséggel nem eredményeztek. Nem hoztak a parlamentbe az eddiginél magasabb szellemet, nem magasabb irányt. Nem hoztak sem kulturális, sem gazdasági, vagy általános államhatalmi törekvéseket, és nem hoztak a meglévőknél értékesebb, vagy tartalmasabb politikai erőket. Mindennek a Parlamentarismus említett reformjától független okai vannak. Mert teljesen igaz az, hogy a képviselőválasztás helyes gyakorlása egészséges politikai viszonyok eredménye, de nem forrása. A parlamenti reformok különböző eredményei mutatják, hogy ezen reformok sem szükségképen forrásai valamely magasabb fejlődésnek és értékesebb politikai átalakulásnak. Viszont azonban a parlamenti reformok járhatnak eredményekkel, és járhatnak átalakító hatással is.