Illés József: Az ujkori alkotmányfejlődés elemei. Egyetemes európai jogtörténeti tanulmány (Budapest, 1898)
Bevezetés - II. fejezet. A középkori és ujkori alkományélet elemei
dinált) államok, amelyek egyensúlyban iparkodnak tartani egymást, a kezdetleges újkorban nyerik kifejlődésüket. Ekkor keletkezik Francziaországban az erős központi szervezet s evvel együtt az újkori absolutismus jogi mintaképe. A modern alkotmányosság pedig európai jellegű szervezetet nyer Angliában a parlamentáris kormányformával, amely azután hivatva van az egész európai jogsejtésnek megadni az irányt. Az újkori absolut királyság megalakulása kiszorítja a hűbériséget. Ennek ugyanis politikai jelentőségét az egész középkoron át az erőknek az a szétszórtsága adta meg, melynek csak egész Európát átfogó keretet tudott nyújtani kezdetben a császárság, majd a pápaság. A souverainitás (közhatalom) kifejlődése, mely a hűbéri hierarchiát az erőknek szétosztását, nem tűrte, a magánjogi rendezés helyébe mindenütt a közjogit léptette. Amidőn a hűbériség megszűnését jelöljük ki a kezdetleges újkor egyik fő folyamatának, úgy ez alatt csak azt a vonatkozását értjük, mely a hűbéri uralmat, különállást érinti.1) A hűbéri közélet rendjének megszűnéséről van itt szó, mert a hűbéri felfogásoknak, nézeteknek nagy köre maradt meg az újkornak első századaiban s nemcsak tisztán a magánélet rendezésére szorítkozott, hanem a közélet által nyújtott viszonyokra is.2) Az újkori állam függetlenítése be van fejezve *) A középkori közéletnek egysége a hűbérúr hatalmában összpontosul. Ennek fő következménye az életnek apró uralmi körökre való eloszlása, az egymástól különvált csoportoknak folytonos harcza. A hűbéri közélet alatt értjük ezeknek a viszonyoknak rendjét. 3) A középkor terminológiája szerint elegendő tájékozást nyújthatnánk, ha a magánjogi rendezést jelölnék ki, mint amelynek hűbéri jellege tovább tartott Európaszerte egészen a franczia forradalomig, mert a hűbériség magánjoga, még a közéletre vonatkozó szabályoknak egy jó részét is magában foglalja, így pl. a személynek állását, a különböző rendekbe való tartozás szerint. Ennek ugyan van a hűbéri korban fontos hatása a tiszta magánjogokra is (már a modern jogban épen nincs), de a személy helyének meghatározása a társadalmi rendben s következményeinek területe nem a magánjog, hanem a közjog.