Magyary Géza: A perbeli beismerés (Budapest, 1906)

1.§. Bevezetés

BEVEZETÉS. 1. §. Az újabb perjogi vizsgálódások a legszigorúbb analysis jegyében állanak. A perjog művelése ugyan olyan régi, mint a magánjogé, de mégis egyes jelenségeinek beható elemzése csak a legújabb kornak lett fentartva. A per fogalmának pontos meghatározása és éles meg­különböztetése más rokonfogalmaktól, felderítése annak, hogy tisztán közjogi természetű, meghatározása annak a jogviszony­nak, a­mely a per folytán keletkezik, az egyes perbeli cselekvé­­nyek különböző osztályainak felállítása és jogi természetük felderítése, azok a kérdések, a­melyek iránt ma a figyelem leginkább irányul. És ez helyesen is van így, mert meggyőződésem szerint az egész anyagot jól ismerni, azt az életbe nem csupán ösztön­­szerűen, hanem egészen tudatosan átvinni, csak az egyes jelen­ségek tüzetes ismerete mellett lehetséges. Így van ez különben más tudománykörökben is. A vizsgálódás ma mindenütt a jelen­ségek legrészletesebb megfigyelésére irányul, természetes, hogy ettől nem maradhat el a jognak művelése sem. Ennek a szellemi áramlatnak igénytelen adaléka a jelen dolgozat is, a­mely a perbeli beismerés elemzését tűzte ki fel­adatává. Az irodalomban és a gyakorlatban a perbeli beismerést illetőleg, habár egyébként megítélésére nézve nagyok az eltéré­sek, egy ponton csodálatraméltó egyetértés uralkodik, s ez az, hogy a perbeli beismerés a félnek oly perbeli cselekménye, a­mely által a bírót a múlt megismerése tekintetében megköti — a bizonyítást lezárja. Az uralkodó felfogás szerint akkor, midőn 1*

Next