Király János: A Szent István Akadémia felolvasásai 1. kötet, 2. szám - A király-koronázás eredete, egyházi kifejlődése és ordóbeli kialakulása (Budapest, 1918)
A KIRÁLY-KORONÁZÁS EREDETE, EGYHÁZI KIFEJLŐDÉSE ÉS ORDÓBELI KIALAKULÁSA. Bevezetés. Egy most kidolgozás alatt álló munkám nyomdakész első részének egyik fejezetét mutatom be tisztelettel az alantiakban. A munka, amelyből ezen részletet kiválasztottam, tulajdonkép Fraknói Vilmos mélyen tisztelt tagtársunk, tiszteletbeli tagunknak pár évvel ezelőtt a Tudományos Akadémiában tartott felolvasása folytán íródott meg. Fraknói annak idején «A királyi trónöröklés rendje az Árpádok korában» című munkájában, melyben a statisztikai módszer alkalmazásával azt igyekezett bizonyítani, hogy az Árpád-házi királyok trónutódlása elsőszülöttségi, sőt írásbeli szabályon alapuló örökösödés volt, érvelésének körébe az én tanításomat és írásban elfogadott álláspontomat is belefoglalta, hogy t. i. a trónutódlás a nevezett korszakban örökösödésbe oltott választáson alapult. Ferdinándy Géza, aki a diskusszióba szintén bele volt vonva és aki az összes közjogászokkal és alkotmánytörténészekkel, velem együtt ugyanazon állásponton van, már annak idején megfelelt Fraknóinak és igen nagy sikerrel védte a maga álláspontját, meg is cáfolván Fraknói módszerének alkalmazhatóságát. De hozzászólottak a kérdéshez Domanovszky Sándor történettudósunk és a tudomány veszteségére korán elhunyt jeles ethnographusunk, Nagy Géza is, kik szintén Ferdinándy álláspontjára helyezkedtek. Mert oly tekintélyes oldalról hangzott el az ellenvélemény, magam is újra átkutattam az összes forrásokat, amelyek között oly okmányszerű adatokra is akadtam, melyek álláspontomat még inkább megerősítik. És mert tanulmányaim közben azon meggyőződésre jutottam, hogy a trónutódlás kérdését alig lehet egy történeti korszak bevilágításával lezárni, hanem azt organikus egészében kell kutatni, mert sokszor egy, a későbbi korban megnyilvánuló elvből visszafelé is lehet következtetni: kiterjesztettem kutatásaimat a