Szivák Imre: Az Országgyűlési képviselőválasztás és curiai biráskodás codexe - közjogi anyaggyűjtemény (Budapest, 1901)

ELŐSZÓ. Ez a könyv nem a politikáé. Nem arról s nem annak van írva. A­mi ebben politika, azt itt, az előszóban mondom el, s itt sem mint pártember, hanem csak mint a historia napszámosa — anyagul a jövőnek, igazodásul a jelennek. A parlamentarismuson nálunk is kétségtelenül acut beteg­ségek tünetei kezdtek mutatkozni, s az oknyomozó kortörténet az életműködési zavarok közül hármat látott veszedelmesen túltengeni. Az egyik a többség­ uralmi elvnek túlhajtása,­­ a párthatalomnak végletekig való érvényesítése. A modern törté­nelem előtt tisztán látszott, hogy ezt a bajt csak nagy, egysé­ges államok bírhatják ki életveszélyes válságok nélkül akkor, hogy ha két nagy elvi párt van, mely a végzetes momentumok idejében az uralmon egymást fel­váltja. Kisebb, középállamokban, a­melyek nem a faji egységen épültek fel, az uralkodó nemzeti többség hatalmának túlfeszítése csak az államjogot negáló fajok, felekezetek ellen menthető, de az uralkodó faj kebelé­ben alakult elvi pártok, mint az államhatalom időleges birto­kosai ezt egymás megsemmisítésére — büntetlenül — nem használhatják fel. A magyar parlamentáris pártok külön-külön nem is alkalmasak a váltógazdaságra, azért nagy elvi és rend­szerváltozások itt nem jelentik a kormányzó pártnak, csak a személyeknek bukását fusióval, coalitióval, de a­mi aztán többé­­kevésbé változott elvi tartalmat is hoz be. A magyar pártpoli­

Next